Kimondatlan szabályokat követve,
Magunk korlátai mögött rejtőzve
Minden lépés, gondolat, mely
Körülötted van, fojtogat.
Ha mást gondolsz, és ki is mondod,
Sokak ellenszenvét magadra vonod.
Egy ily világban élni miért jó?
Az elvárás s a nyomás oly fojtó.
Miért baj az, ha valaki más?
Idegen? Furcsa? Rossz lesz ettől talán?
Rossz ember lenne tán az, aki
Mer kitűnni s véleményt mondani?
Merni kell ma másnak lenni
Mert ránk nagy nyomás nehezedik.
A környezet nyomása, az elvárások
A legelvetemültebb gyilkosok
Gyilkosok, gyilkosok.
Minden ember mélyen belül érez
S néhány rossz szó olyan, mint a méreg.
Méreg, mely felemészt, s lassan
Belülről rág láthatatlan.
Rág, mint virágot az enyészet, és
Minden, ami egykor érzett,
Mi egykor oly szépen tündökölt,
Tán ragyog még kint, de halott belül.
Miért olyan nehéz megértőnek lenni?
Elég csak egy szó, igen, ennyi,
Hogy egy lélek visszafordíthatatlanul
Mélyen belül károsodjon.
Merni kell kedvesnek lenni,
Még ha a világ mást is mond.
Kik az emberek, hogy megmondják neked
Mit csinálj? Hisz ez csak a te dolgod.
Merni kell most másnak lenni.
Különlegesnek, egyedinek.
Hisz nem jó abban semmi,
Ha a világ határoz meg.
A környezet, a nyomás, az elvárások
A legelvetemültebb gyilkosok.
Gyilkosok, gyilkosok
Gyilkos mind, ki el nem fogad
Csak mert egyedi, másokat.
Gyilkos minden bántó szó, mely
Hátunk mögött elhangzott.
Belül gyilkol, mint a méreg,
Nem marad más, csak kísértet.
A környezet, a nyomás, az elvárások
A legelvetemültebb gyilkosok.
Gyilkosok, gyilkosok
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
