Állok, és te is. Egymás mellett, némán.
Nézek rád, szólnék, de nem merek.
Rád pillantva megannyi emlék tódul
Fejembe, melyeket nem feledhetek.
Már nem beszélünk. Te rám se nézel.
Űrt hagyva ezzel énbennem.
Te, ki régen oly sok titkom tudtad,
Reám most már nem figyelsz.
Nézem, ahogy barátidra mosolyogsz,
S bennem újabb seb szakad fel.
Rám már nem nevetsz így, talán
Őszintén soha nem is nevettél.
Nézek terád csendben, némán.
Megszólalni nem merek.
Miért beszélnék? Hisz már úgysem
Érdekel téged, mi van velem.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ Még mindig olva...
