Léptünk egykor együtt kopogott,
De a tied már halványul,
Távolodik tőlem megállíthatatlanul.
Távolodik tőlem, s tehetetlen vagyok.
Csak annyit mondok: hiányzol.
Hiányzik, hogy beszéljünk, hogy meghallgass.
Hiányzik, hogy én hallgassam, ami szíved nyomja.
Hiányoznak a közös utak,
Hiányzik, hogy hozzám szólj.
Lehet, én rontottam el,
S nem voltam a legjobb barát.
Talán én hibáztam, de hogy hol, nem tudom már.
Elmúlt rég, el kell fogadnom
De azért nagyon hiányzol.
Ha egyedül ülsz se merek már odamenni.
S hiába jó téged újra nevetni látni,
Fáj, hogy nem én voltam az,
Ki mosolyod visszahozta.
Lehet, én hibáztam el, mert
Nem tudtalak megérteni.
Próbáltam és próbáltam, hisz
Fontos voltál nekem, s vagy is.
Ezt egy könyvszereplő szemszögéből írtam még ezer éve.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ Még mindig olva...
