Szárnyalásra született
Röptében csak nevetett.
Égi magasság várt rá,
Éltette a vidámság.
Röptében az ígéret,
Boldog élet leledzett.
Szárnya vitte magasra,
Csak vitte, amíg tudta.
Sebzett szárnyú tünemény,
Az otthona volt az ég.
Magasra szállt szüntelen,
Várt reá a végtelen.
Várt reá. Hát várhatott!
Oda ő el nem jutott.
Rideg szók, kegyetlenek
Szárnyán sebet ejtettek.
Szárnyát, mindig hű társát
Rút szó-tőrök támadták.
Vére keserűn hullott,
Majd esőként zuhogott.
Sebzett szárnyú tünemény,
Az otthona volt az ég.
Sebeinek fájdalma
A szürke földre húzta.
Szárnya gyönge, remegő
Tekintete merengő.
Vágy az égbe, magasba.
De a föld visszahúzza.
Szürkeség átöleli,
Lábát földre szegezi.
Mindig magasba vágyik,
Szíve bánattal telik.
Sebzett szárnyú tünemény,
Az otthona volt az ég.
Emléke még ott fönt jár,
Nem hagyja békén a vágy.
Sebzett szárnyú tünemény,
Az otthona volt az ég.
Égbe vágyik szüntelen.
Meggyógyul? Tán idővel.
Ehhez csináltam egy rajzot is. Remélem, berakja a képet a Wattpad. Íme:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem a legtökéletesebb, de nekem tetszik.
Egyébként olvasom vissza a régebbi verseim, és szerintem valamennyire fejlődtem az elsők óta.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő próbálkozik a versírással, íme a munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukucskálsz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok.
