Mint madár, mely ide-oda röppen napvilágos nappal,
Mint pillangók ezrei, kik keringőznek a tavasszal,
Mint a szél, mely oly sebesen röppen messze, messze innét
Sodorva homokot, levélt négy égtáj felé szerteszét,
Úgy csapong a gondolatom, s képzelgésem szüntelenül.
S egy elérhetetlen képbe, egy álomvilágba merül.
Világba, mely illúzió, csak egy tünékeny jelenés,
De a szürke valóságból tán csak ez adhat menekvést.
Szabadulást a szokásból, mi néha szürke és borús,
Menekvést a rossz szellemtől, mi hátam mögött rólam súg.
Szabadulást abból, hogy a világ mindenért elítél,
S menekvést az elvárástól, amely mindenhol csak kísért.
Egy tökéletlen tökély, hol nem rágja a bú a lelket,
Hol az ember, bármiféle, végre önmagává lehet.
Hol nincsen, ki megmondhatja, ki legyél vagy milyenféle,
Egy hely, ahol nem kell félni, mert nincs, aki elítéljen.
Álomvilág, illúzió, mit én meg nem teremthetek.
De örökké álmodok, és vágyok rá, hogy elérhessem.
Ehhez a vershez valahogy máshogy jött az ihlet, mint a többihez. Kérhetem, hogy mondjatok róla őszinte véleményt?
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
