Vajon eszedbe jutok még? Tán nem tudod,
De én rád most is nagyon sokat gondolok.
De te vajon gondolsz rám? Megvagy nélkülem.
Nem én hagytalak el, te hagytál el engem.
Emlékszem, nem rég még te féltél, hogy elhagylak.
Nem így lett, de megtörtént, bár nem hibáztatlak.
Nem tudtalak megérteni, bárhogy próbáltam.
Talán nem én vagyok a legjobb barátnak.
Egyedül vagy, de nem megyek oda hozzád.
Beszélnék veled, de hogy miről, nem tudom már.
Te se jössz már oda, nem érdekellek tán,
Bár még mindig tudom, bajban számíthatok rád.
Tán nem beszélünk, de mikor baj volt, ott voltál.
Remélem, te is tudod, hogy számíthatsz rám.
Számítasz még mindig, hiába távolság,
Nincs, mi rávenne, hogy ne gondoljak reád.
Rád gondolva nem érzek bánatot. Hiszen
Boldog vagy, már ennyi is elég nekem.
Tudni, hogy boldog vagy, s ezt a boldogságot
Nekem sose sikerült volna megadnom.
ESTÁS LEYENDO
Tintafoltok a papíron
Poesía(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
