Fekete az ég, csillag sem ragyog,
A Hold fénytelen korong.
Földre szálló köd, homályos kép
Elűzi a fény emlékét,
Érzését
Végtelen éjjel elvakít,
Mély sötétségbe taszít.
Keresem a fényt, de nem lelem,
Homály ül a szememen,
Szivemen
Oszthatatlan homály, béke mérge
Sötét árnyékot von elmémre.
Földi felhő elsápasztja a lámpásokat,
A szörnyeknek teret adva
Akaratlan
Ezernyi sötét kéz támad
Hiányán a Holdvilágnak.
Hegyes körömmel vág szivembe
A rémek kegyetlen serege,
De ott teremsz.
Lelkem érted kiált, s hallod.
Ismered rémeim, bár nem látod.
Hallod néma sikolyom,
Nekem fény kell, jól tudod
S megadod.
Ragyogsz fényesen, rám ragyogsz.
Alig látom az árnyékom
Tiszta fényed melenget,
Elűzi éjjelemet
Félelmem
Melletted nincsen sötétség,
Csak fut az árnyék szerteszét.
Legapróbb homály is elszökik,
A szörny még menekül, de neki
Már annyi.
YOU ARE READING
Tintafoltok a papíron
Poetry(Avagy egy kezdő költő munkájának gyümölcsei) Ha arra vetemedtél, hogy bekukkantassz ide, jó olvasást kívánok! ♡♡♡ Kezdő költő vagyok én, Versikéket írok. Kezem a tintától kék, Mit papíron hagyok. ♡♡♡ A lírai én személye nem mindig azonos az enyémme...
