Te Vagy A Családom ^Rengoku x Oc^

【19.Rész】

Reggel.

—Azt a rohadt... mégis mennyit ittam tegnap?—Ült fel nagy nehezen a lány miközben fejét fogta. Mikor pedig észre vette mellette a férfit, gyorsan a maszkjáért kutakodott mielőtt felébredne. De egy hatalmas csattanással sikerült felkeltenie.

—Hm? Mitörtént?—Nézett a lányra csodálkozva aki a szekrény előtt ült széttárt lábakkal.

—Cs-csak a maszkomat kerestem.—Kopogtatta meg a fején lévő tárgyat.—Itt volt a szekrényen csak mikor ide akartam jönni a lábaim összerogytak valamiért...—Nézett rájuk mire leesett neki ,hogy a köntös alatt nem hord semmit és gyorsan összezárta a lábait.—Bocsi, nehéz a felfogásom így reggel.—Ült térdre. Rengoku csak fájdalmasan nézett a lányra. —Mi az?

—Emlékszel te a tegnap estére?—Állt fel és közelebb ment hozzá ,hogy felsegítse.

—Nnnem. Miért? —Állt lábra úgy ,hogy a férfi megtartotta.—Uuu ez mi?—Pillentotta meg minden sejtő arccal felsőtestét.—Az nem semmi Rengoku.—Nyitotta szét köntösét miután meglátta a különböző harapásokat és szívásokat.—Ki volt az a szerencsés lány akivel töltötted az éjszakát?...—Nézett fel rá mire megpillantotta félig vörös arcát. Kyojuro csak hallgatott, mélyen a lány szemeibe nézett mire ő kezdte összerakni a dolgokat.—V-várj... —Engedte el köntösét majd mellkasára nézett ami ugyanúgy pompázott harapás nyomokkal és lila foltokkal.—T-te... é-én... —Kezdett el dadogni döbbenetében majd megérezte a fiú kezét felcsúszni a vállára.—Én és te...

—Megtudom magyarázni. Csak hagy időt rá.

—N-nem kell már ,hehe...—Távolodott el tőle majd az útba eső bútorokba kapaszkodva elment a fürdő felé.—Gyorsan át öltözök, megtanulok mégegyszer járni és indulhatunk a főhadiszálásra.—Hadarta el gyorsan full vörös arccal majd bezárva az ajtót ment a tükörhöz. Levette maszkját és a rajta lévő anyagot lehúzva nézte meg kidíszített felsőtestét.—Én tényleg lefeküdtem vele...—Nézett döbbenten magára majd próbált vissza emlékezni rá. Mivel lábbai nem bírták sokáig, ezért egy idő után a földre ereszkedett.—É-én lefeküdtem e-egy fiúval...megint.—Nézett kezeire mire megint Kenji hangja csengett a fülében.

—"Igen lefeküdtél, hála neked csodálatos éjszakánk volt ,kicsim."—Hallotta meg szinte test közelből mire az ajtóra kapta ijedt tekintetét.

—Minden rendben van Manami?—Látta meg két pislogás után a sárga hajút mire csak bólintott.—Én nem úgy látom.—Jött be a fürdőbe majd legugolt hozzá.—Tudom ,hogy nem emlékszel semmire. Épp ezért szeretném elmagyarázni neked a történteket.

—Kitalálom, lerészegettem és képes voltam téged arra rá venni ,hogy lefeküdjél velem miközben te tiltakoztál.—Mondta el tömören miközben nem volt képes a férfi szemeibe nézni. Kyojuro pedig csak elhallgatott.

—Akkor mégis em-

—Nem, nem emlékszek a történtekre.—Szakította félbe majd mély levegőt vett.—Csak már történt ilyen velem...—Mondta ki nagy nehezen két sóhajtás keretében mire Rengoku nagyokat pislogot, de mielőtt mondhatott volna valami a lány közbe szólt.—Most menj ki légyszives, elkészülök és akkor indulhatunk vissza.

...

—Indulhatunk?—Pillantott rá félszemmel Manami majd meglátta kicsit sem boldog arcát a férfinak.—Mi a baj?—Ment hozzá közelebb miközben kardját övére rakta.

—Én nagyon sajnálom a történteket Manami.—Nézett szemeibe, hangján hallani lehetett ,hogy mennyire is őszinte.—Ha nem ittam volna akkor vissza tudtam volna magamat fékez- —Kezdte el magát ostromólni majd elhallgatott mikor megérzte a lány ölelését.

—Csak ,hogy tisztázzuk.—Lépett egyet hátra majd ujjain mutatta a számokat.—Egy, NEM te vagy a hibás. Kettő, részeg voltam és ÉN másztam rád elméletileg. Így két ok is van arra ,hogy nem te vagy a hibás. Három, csakhogy tudd, én nem bántam meg semmit a tegnap estével kapcsolatban.—Kyojuro egyből felfigyelt mikor meghallotta a lány utolsó szavait.—Ja... hiába nem emlékszek rá, nem érzem úgy ,hogy bármit is megbántam volna...—Vett mély levegőt majd beállt a csönd közéjük.—Akkor menyjünk, minnél hamarabb szeretnék otthon lenni.

A főhadiszállásnál.

—Na? Hogy ment végül?—Jött velük szembe Uzui aki egyből kérdőre vonta a két démon vadászt.

—A démonnal volt néhány bajunk de hamar végezni tudtunk vele.—Mondta semmit mondóan a lány.

—Értem. Rengoku, végül megkaptad az ajándékomat?—Nézett a férfira minden sejtő arccal. Tengen jól tudta ,hogy a sárga hajú mit érez a lány iránt. És az ,hogy ketten mentek egy küldetésre az épp kapóra jött neki.

—Neeem, miért?—Kezdett rá kérdően nézni ugyanis nem esett le neki ,hogy barátja mit is akar ezzel mondani. De miután gyors pillantást küldött a lányra már mindent megértett.—V-várj...te-

—Te ezt az egészet kitervelted!?—Kiabált szavába a lány, ugyanis ő is össze tudta rakni a fejében a dolgokat.

—Á, szóval megtörtént.—Vigyorgott el mire a lány szószerint rá ugrott.—Hé, mégis-

—Te szemétláda!—Ragatta meg a ruha nyakájánál.—Mond csak, mégis mi a fasz vagyok neked ,hogy csak úgy a játékszeredként kezelsz!?—Kezdte el rángatni miközben végig torkából üvöltött. A két fiú pedig döbbentve nézték a reakcióját, bár valahol Rengoku teljesen egyett tudott érteni.—Te alattomos szemétláda.—Csuklott el a hangja mikor két pislogás között Tengen helyében volt szerelmét látta meg. Véresen feküdt alatta és csak sunyi vigyor terült szét az arcára.—Ch!—Emelte fel ökölbe kezét mire hátul a nyakánál fogva Kyojuro lehúzta a fehér hajúról.

—Ma-Hebi. Fejezd be kérlek.—Helyeselte gyorsan ki magát majd meglepetten nézte mikor meglátta állán lefolyni könnyét a maszk alól.

—Te csak ne mond nekem ,hogy fejezzem be. —Eresztette ki magát szorításából.—Hogy hogy te nem vagy ideges? Mert én az lennék ha az egyik barátomat így átverik!—Emelte fel rá hangját mire Rengokunak már szinte fájdalmas volt hallani a lány szavait.—Nekem csak annyit mondott ,hogy vigyelek el egy szórakozó helyre ahol megtudjuk ünnepelni a születésnapodat és utána menjünk egy szállóhoz.—Mondta tovább mire leesett neki ,hogy ezt már az elejétől kezdve észre vehette volna.—Olyan hülye vagyok...—Kezdett el egy irányba menni mire a sárga hajú utána akart menni.

—Hebi, kérle-

—Hagy békén... egy életre ha lehet.—Vágta hozzá idegesen a szavakat amik Kyojurot szíven szúrta. Nem akarta elhinni ,hogy barátja így tönkre tudta tenni a kapcsolatukat amit oly nehezen épített fel közte és a lány között.

—Kyojuro, én- .—Fogta vállon a sárga hajút mire ő csak levette a kezét róla.

—Hagyd, nem kell magyarázkodnod...—Vett mély levegőt a férfi ,hogy hangján ne lehessen meghallani azt ,hogy mennyire is szét van tőrve belülről.

Sziasztok! Csak így a végére megírnám ,hogy nekem nincs semmi bajom Tengennel. Sőt, ő a harmadik kedvenc karakterem a sorozatból. Csak hát kellett valami dráma is... Remélem megérthető.😅