Te Vagy A Családom ^Rengoku x Oc^

【17.Rész】

A főhadiszálláson.

—Miért nézel így rám?...—Tette fel a kérdést egy idő után "Hebi" mert már kezdte zavarni ,hogy Tengen nem hajlandó levenni róla a szemét.

—Te milyen ajándékot adsz neki?—Lépett közelebb hozzá majd fülébe súgott.

—He? Kinek?—Döntötte oldalra a fejét mire a fiú csak meglepetten nézett rá.—Most meg miaz?

—Te nem is tudtad ,hogy Rengokunak ma van a születésnapja?!...—Akadt ki halkan ,hogy az említett személy meg ne halja.

—Hogy mivan?—Súgta vissza meglepetten.

—Május 10. van ember!—Bökte meg mellkasát mire Manami ráfogott az ujjára és megfeszítette azt ,hogy fájjon neki.

—Azt tudom ,hogy milyen nap van. De azt mégis ,hogy a francba tudnám ,hogy neki ma van a születésnapja ,ha még egyszer sem mondta el?—Hajlította meg erősebben az ujját.

—Á, ez fáj! Fejezd már be.—Rántotta el kezét majd észre vették ,hogy a sárga hajú épp őket figyeli.—Na ide figyelj...—Húzta magához közelebb és átkarolta a vállát.—Van egy tervem. De ezt neked kéne megvalósítani mert ha jól tudom akkor te mész vele ma küldetésre.—Hajolt közelebb arcához mire a lány csak bólintott.—Vidd el majd valami szórakozó helyre. De ne legyetek ott sokáig mert nem annyira szereti a piát.

—Hogy hogy? Talán ő se bírja az alkoholt?—Nézett rá a férfira aki csak csodálkozva pillantott rá.

—Oh, szóval te hamar betudsz rúgni...—Jegyezte meg magának.—Mindegy, tudok egy jó szállót. Ha gondoljátok akkor ott megszálhattok. Ott kedvező áron van minden.

—Ahaa... és te ezeket miért is mondod el?

—Mert te leszel vele egész nap. Szóval rád van bízva az a feladat ,hogy a lehető legjobb napja legyen, értve?

—Értve...—Vett mély levegőt a lány.

—Miről folyik itt a beszélgetés?—Jelent meg Rengoku már előttük.

—Semmi csak Hebi néhány tanácsot kért tőlem.—Verte meg erősen hátba mire a lány előre esett a sárga hajú karjaiba.

—Te kis... itt mondod nekem ,hogy legyek kedves azt még te álsz neki- —Lett ideges Manami miután sikeresen lefejelte Kyojuro mellkasát. De egyből elnémúlt mikor leesett neki ,hogy jelenleg kedvesnek kéne lennie előtte.—Istenem...—Fogott rá maszkjára majd a fiúra nézett.—Inkább menjünk mielőtt szétverem.—Indultak el mire meghallották Tengen boldog hangját.

—Aztán jó démon ölést kívánok!—Kezdett el integetni majd meglátta Manami kezét hátra nyúlni ,hogy bemutasson neki.—Ch, imádom ezt a nőt.—Húzta fél mosolyra a száját és sarkon fordulva elsétált a többiekhez.

—Na és Napraforgó, miről beszélgessünk?—Szólalt meg néhány óra sétálás után.

—Az őszintét mondva, nem tudom. Tudsz valami témát? Mert már én is kezdek unatkozni.—Kezdett el nyújtózkodni.

—Hmm.—Gondolkodott el.—Miért viselsz maszkot?—Jutott eszébe.—Vagy egyáltalán mikor akarod levenni?

—Miért pont ezt?...—Kezdett el nyafogni.—Igazából már nem tudom. De legalább így nem kell féljek ,hogy nap közben elfognak és kivégeznek. Félre ne érsd. Nincs vérdíj a fejemen vagy ilyesmi. Csak szimplán ha olyan történne akkor hát ne találjanak meg... —Nézett rá a felhőtlen égre.—Meg régen a családom tudta nélkül mászkáltam ki. Azért kellett ,hogy az este folyamán ha meg látnának akkor ne ismerjenek fel. Mostanra meg már hozzá szoktam ,hogy valami takarja az arcom harc közben.