Te Vagy A Családom ^Rengoku x Oc^

【15.Rész】

Másnap este.

—Én miért is jöttem el veletek?—Nézett Manami Tengenre miután meglátták ,hogy a gyerekek a parancs ellenére is kiszáltak a kocsiból.

—Azért ,hogy segíts nekünk a démont megtalálni. De nehéz lesz így ha ezek a hülyék már elmászkálnak!—Lett ideges majd utánuk ment gyorsan mire a lány csak mély levegőt vett.

—És még csak most érkeztünk meg a vöröslámpás negyedbe...—Nézett körbe majd miután a fehér hajú sikeresen összeszedte Tanjiroékat elmentek egy szállásra ahol megtudták beszélni a dolgokat.

—H-három!?—Akadt ki Zenitsu mikor szóba jöttek a feleségei.—Mégis ,hogy lehet egy ilyen férfinak három neje?!

—Te csak ne pofázz!—Ütötte agyon idegében.—Épp elmagyaráznám a tervet te idióta.

—Nyugi, kb nekem is ehhez hasonló volt a reakcióm.—Hajolt hozzá közelebb Manami majd fülébe súgta.

—Te is szeretnél egyet, igaz?—Pattant ki egyik ere a férfinak mire a lány csak eltávolodott Zenitsutól.—Ti négyen szépen beolvadtok és megkeresitek őket illetve nyomoztok a démon után. Én kintről fogok figyelni illetve megoldani ,hogy bekerüljetek oda valahogy.

—Várjál, ha ők pont hárman vannak. Akkor én minek kellek?—Döntötte oldalra fejét Manami.

—Azért mert ezek az idióták biztos lefognak bukni. Szóval legalább neked kéne valahogy ott maradni.—Fonta össze kezeit maga előtt.—De a maszkodat le kell vennünk ,hogy ki tudjalak sminkelni.

—Szóval erre ment ki a játék, igazam van?—Eresztett el egy sóhajt mire Tengen csak bólintva mosolygot.—Nem.

—Mégis miért nem? Akkor szerinted ,hogy fogsz te oda bemenni úgy ,hogy nem látják az arcodat?—Akadt ki mire a lány csak vállat vont.

—Talán azért mert nem bízok bennetek. Meg egyébként is ki tudja ,hogy mi fog történni a jövőben. Bármikor dönthettek úgy ,hogy kinyírtok.—Forgatta meg szemeit.—Majd megmutatom nekik az arcom azt majd eldöntik. Megmondom nekik ,hogy túl szégyenlős vagyok ahhoz ,hogy mutassam az arcomat. Majd valamit kitalálok. De hidd el, nekem nem kell smink ahhoz ,hogy csinos legyek.

—Hallom valaki nagyon öntelt. Jólvan, majd meglátjuk ,hogy igazad lesz-e vagy sem.

...

—Abba mégis ,hogyan tud járni?—Nézték meg a felvonulást miután Tanjirot sikeresen befogatták a Tokito-házba. Inosuke pedig egyből hozzászólt a felvonuláshoz mire Manami legugolt hozzá.

—Hát eléggé szar abban járni, én már csak tudom. De legalább azoknak az éveknek is vége.—Vakarta meg fejét.

—Hát ,hogyha a hegyekben lenne akkor már rég felfalták volna.—Nyúlt bele fülébe mire mindketten megéreztek egy szúros tekintetett a hátukon.

—Elnézést uram, ezek a hölgyek önhöz tartoznak?—Fogta meg vállukat.—Beszeretném őket fogadni, nagy változtatáson lennének részben.

—Ha nem tévedek ön a-...

—Az Ogimoto-ház tulajdonosa vagyok.

—Nos nagy megtiszteltetés lenne ha a lányaim oda kerülnének. Köszönöm, remélem nem lesznek majd a bajára.—Hozta elő sármos énjét Tengen mire Manami és Inosuke megforgatta a szemeit.

...

—Á, megnyertük a főnyereményt!—Kiáltottak fel örömükben miután lemosták a fiúról a sminket.—Most te jösz drágám.—Fordult Manamihoz aki csak elhúzta a fejét mielőtt leszedték volna a maszkját.—Hm?

—Bocsánat. Csak Inoko miatt egy kicsit ragaszkodom a maszkomhoz.—Nyúlt tarkójához mire a nő Inosukeval háttal fordította a lányt.

—Ahh, uram atyám! Ez egyszerűen gyönyörű. A vonásai, a szeme színei, ez jobb mint vártam! Most már tényleg megnyertük a főnyereményt! Mondtam én ,hogy a szemem nem csal!—Örültek meg még jobban mire Inosukeban csak jobban nőt a kíváncsiság.

Néhány nappal később.

—Inoko! Ne fussatok a folyosón! A végén elesshettek.—Szólt rájuk az egyik ott lévő lány mire mindketten csak egyet bólintottak.

—Siessünk, Makio ugyan fent van a szobájában de rossz érzésem van vele kapcsolatban.—Mondta neki halkan Manami majd mikor kinyitották az ajtót csak egy rumlis szóbával találták magukat.—Mi a...

—Ott van!—Vette kezébe a leveses tállat majd a plafonhoz vágta.—Lemegy! Kövess!—Eredt futásba mire Manami csak csodálkozva nézte a fiút. De ahelyet ,hogy ő is futott volna inkább körbe nézett a szobában.

—Látom jó sokáig volt itt zárkózva.—Húzta végig ujját a vágás nyomokon majd megpillantotta a földön lévő leveleket. De mielőtt felvette volna őket, egy hatalmas puffanást hallott lentről.—Mégis mit csinál az a vadbarom?—Indult el volna utána mire erős fejfájás lett rajta urrá. —Ngh!—Esett neki az ajtónak majd úgy a földre érkezett. Szemei szinte égtek a fájdalom míg a fejfájás csak jobban erősödött.

—Megumi. Minden rendben?—Vette észre őt az egyik lány.

—Nem! Mindjárt szét szakad a fejem!—Vett mély levegőt ami nem segített neki.

—Megyek szólok a többieknek, hamarosan itt leszek.—Rohant el mire Manami csak az oldalára feküdt.

—Basszameg...—Fogott fejére majd összenyomta szemeit ,hogy kevésbé érezze azt az égő érzést.—Menj innen!—Látta meg maga előtt hírtelen démoni énjét mire csak egyet suhintott a kezével.—Istenem...—Fogott megint fejéhez mikor leesett neki ,hogy valószínüleg Hebi megint csak az elméjével játszik.

Aznap este.

—Hebi hol van?—Kérdezte Tanjiro Inosuket mikor találkoztak a háztetőn.

—Rosszul lett. Jelenleg is fekszik a szobájában egy vizes rongyal a szemén.—Nézett el oldalra.

—Mi?-Mitörtént?—Lebődött meg.

—Pontosan én sem tudom. A démon után mentem, mire beláttam ,hogy elvesztettem a nyomát Hebit már a szobájába vitték. Azt mondták ,hogy pokolian fájt a feje és a szeme is éget neki. Most meg pedig alszik.—Magyarázta el mire a vörös hajú csak egyet bólintott.

—Értem. Zenitsuról gondolom te sem tudsz semmit. —Nézett a kék hajúra aki csak megrázta a fejét.—Minden esetre résen kell lennünk. Hebire pedig figyelj ,hogy el ne vigyék. Valoszínüleg a démon már tudja ,hogy itt vagyunk.

—Á, a fejem...—Kelt fel Manami majd mikor megérezte a körülötte lévő ruha anyag szorítását egyből pánikba esett.—Mi ez?!—Emelte volna fel fejét mire a démon lány csak visszanyomta a párnára.—Ki van itt?—Kezdett el mocorogni mire hangos kacagásra lett figyelmes.

—Eléggé nevetséges vagy ahhoz képest ,hogy ennyi démont megöltél már.—Emelte fel majd megkötötte a szemén lévő törlőt ,hogy ne lásson semmit.—Te tényleg félvér vagy ,vagy csak valami oknál fogva sikerült bekamuznod?—Tette fel kérdését mire a fekete hajú a hang irányába nézett.

—Hm? Már ilyen híres vagyok nálatok?—Döntötte oldalra fejét.—Na és mond, a tetteimmel vagy a csodálatos kinézetem miatt lettem az?—Próbálta még szóban tartani ,hogy hátha Inosuke megérzi a jelenétét mire inkább ő érezte meg ,hogy a kötél felemészti és már nem is érezte a saját lábait.—Ez meg mégis mi?—Kezdett el ideges lenni.

—Kár ,hogy nem lettél hamarabb démon, pedig igazán jó barátok lettünk volna.—Kezdett el megint magában nevetni.—Na mindegy, rajtad kívül legalább már csak három van.

—Te kis- —Szólalt volna meg mire Daki bekötötte a száját.

—Inkább aludj. Jót tesz neked.