Véres lapok ✔️✔️

Első lap

2018.09.01.

Kedves Naplóm... a faszt! Nem vagyok már gyerek, így nem látom értelmét annak, hogy ezzel kezdjek minden bejegyzést, amit a naplómba írok. Nos, hol is kezdjem? Talán bemutatkoznék, hogy ha egyszer idegen kezekbe kerül eme kis szösszenet, tudja, hogy kihez is tartozik. A nevem Zsizsik Nimród. Ennyit elég is tudni. Ma kezdtem a szakközép tizedik osztályát, de ez semmivel nem jobb, mint a tavalyi. Ugyanazok az idegesítő osztálytársak vannak benne, akik kiszemeltek maguknak kilencedikben, és végig szekáltak egész évben. Naivan hittem, hogy a nyár elég lesz arra, hogy elfelejtsék a rám aggatott neveket, de nem. Endre, az osztály ásza - aki amúgy kevesebbet ér ész terén, mint egy zacskó szotyolahéj, csak jól néz ki, így mindenki egyöntetűen megszavazta azt, hogy ő a legmenőbb - már elkezdett piszkálni. Egy pillantás elég volt, hogy Zizinek hívjon, ahogy azt tette mindig is. Fáj, nagyon fáj, hogy így gúnyolnak. Tudom, hogy az idei év sem lesz egy sétagalopp, de nem hittem, hogy már az első napon belém köt. Legalább tudnám, hogy miért teszi! Néha kedves, amikor senki nem lát, még át is ölel. Bejövök neki, ez fix, de miért kell mindenki előtt megaláznia? Nem látja, hogy ez nekem mennyire fáj? Ha nem szekálna állandóan, még el is hívnám randira, de így nem merem. Nem kockáztatom meg, hogy azért is rám szálljanak, mert meleg vagyok, vagyis hogy belezúgtam az osztály legmenőbb pasijába. Kapok elég megalázást másoktól, mert nyíltan felvállalom, hogy mi, vagyis ki vagyok. Azért remélem, ha idén nem szájalok vissza, nem mutatom, hogy szarul esik vagy zavar, akkor befejezik, mert még egy végigbasztatott esztendőt már nem hiszem, hogy kibírok!