Véres lapok ✔️✔️

Nyolcvanötödik lap

2018.11.24.

Apa hangjára ébredtem. Anyuval beszélt. A hangja valamiért szomorúan csengett, ezért kidugtam az orrom a szobámból. Anya vállára borulva zokogott. Kicsit bizarr látvány volt, de nem foglalkoztam vele. Rossz kedvem volt. A semmi miatt haragudtam a világra! Tényleg a semmi miatt, hiszen reggel nem sok minden történik az emberrel! Ez az egész napomra kihatással volt. Az iskolában beszóltam a magyar tanárnak, elküldtem az informatika tanáromat is a picsába, mert megint piszkált engem. Fékezni akartam a nyelvem, de valamiért nem tudtam! Délután Bence elhívott krémesezni, de nemet mondtam. Rá is kérdezett, amire elmondtam, hogy hova megyek. Irén azt mondta, hogy bármikor átmehetek hozzá, ha úgy érzem, szükségem lenne a bokszzsákra. Bence velem tartott. Amíg én lent voltam, és ütöttem a zsákot, addig ők elbeszélgettek. Bence lerohant hozzám, amikor üvölteni kezdtem. Nekem jót tett, de Bence megrémült. Hazafelé végig őt kellett nyugtatnom. Azt hitte, hogy még haragszom rá. Nehezen, de megértette, hogy már nem neheztelek a hülyeségei miatt. A kereszteződésben, ahol elváltunk, még egy csókot is kapott tőlem, amitől nagyon boldogan ment haza. Én is boldogabb voltam, meg a bennem tomboló stressz is elmúlt. Otthon apa fogadott. Könnyes szemmel nézett rám, amíg anya a zöld teával bíbelődött. Ahogy meglátott, a nyakamba borult, és nem győzött bocsánatot kérni, mert nem vette észre, hogy rosszul vagyok.