Véres lapok ✔️✔️

Kilencedik lap

2018.09.09.

Még csak csütörtök van. Már jól vagyok, a lázam sem szökött fel, egészen könnyen kapok levegőt, de az orvos egész hétre kiírt, így nem mehettem iskolába. Anya ma is itthon maradt, hogy ápoljon, mintha nem tudná, hogy egy egyszerű megfázás két nap alatt átmegy rajtam. Bosszantott, hogy úgy kezel, mint egy óvodást! Egyél még! Csak egy falatot! Minek kell belém erőltetni, ha nem kívánom? Egyedül az tett boldoggá, hogy a fiúk minden szünetben írtak nekem. Elmesélték, hogy irodalom órán Bence ötöst kapott a nyáron megírt fogalmazására. Szívből örültem neki! Tényleg! Az enyémet is kijavította a tanár, de nem mondta el, milyen osztályzatot kaptam. Szerintem egyes lett, mert a Tüskevár és én úgy állunk egymáshoz, mint Zombi az üres fejhez: utálattal. El sem olvastam a könyvet! Szerencsémre a neten találtam egy összefoglaló anyagot, és átdolgozva beadtam azt. Délután ezek ketten ismét átjöttek. Tanultunk, játszottunk, és anya megengedte, hogy elmenjek velük sétálni. Jobban mondva közölte, hogy öltözzek fel, és menjek levegőzni, mert konkrétan állott szag terjeng a szobámban. Ezen a fiúk jót kacagtak. Megfigyelhettem kicsit Bencét is. Az állandóan morcos kinézete egészen ellágyul, ha mosolyog. Még szexinek is nevezhető. Olyankor a barna szemeibe, amelyek sötéten fénylenek, élet költözik. Basszus! Kezdem tényleg megkedvelni a srácokat!