Véres lapok ✔️✔️

Negyedik lap

2018.09.04.

Ma szombat volt, így az iskola nem várt minket tárt karokkal, vagyis kapukkal. Nem is keltem korán, bár anyám tajtékzott a haragtól, mert tíznél előbb nem támadtam fel. Olyan balhét csapott, hogy tőle zengett a ház. A telefonomért nyúltam, mert megcsippant. Az osztálycsoportba írt Endre. Mindenki utált pár lány kivételével, így nem is igazán értettem, hogy mit keresek én benne, de minden alkalommal, amikor kiléptem, visszavettek. Egy idő után meguntam, így már nem is kattoltam a chat elhagyása gombra. Endre az órarendre volt kíváncsi, mert elfelejtette leírni. Meg sem lepett, hogy senki nem válaszolt neki. Tettem volna le a telefont, amikor megláttam, hogy nekem külön is írt. Akaratlanul is beszélgetni kezdtem vele. Elhívott, hogy délután menjek el vele és Bencével a gördeszkaparkba. Nem volt semmi kedvem, de a félelem, ami bennem tanyát vert, azt súgta, hogy jobb, ha megyek. Végülis nem volt vészes a délután. Megmutattak pár egyszerűbb trükköt, és Bence még a gördeszkáját is kölcsönadta, hogy gyakorolhassak. Ha nem szekál, akkor egész rendes fiú, nem mellesleg: cuki. Zöld szeme ragyog a napfényben, az arcán a szeplők világítanak, ha zavarában elpirul. Boldogan mosolyogva indultunk haza alkonyatkor. Leültem vacsorázni, ami közben újra beszélgetni kezdtem Endrével, de bevettük immáron Bencét is. Nem is tudtam, hogy ennyire jó fejek is lehetnek, ha nem a kukába gyűrnek be, vagy öntenek le valamivel! Még mindig nem vagyok benne biztos, hogy mire számíthatok velük kapcsolatban, de az ösztöneim azt súgják, hogy már nem fognak basztatni! Minden esetre megérdemelnek egy második esélyt!