Véres lapok ✔️✔️

Nyolcadik lap

2018.09.08.

Nem tudom hova tenni ezt a napot! Anya itthon maradt, hogy ápoljon, ami jólesett, de nem ez az egészben a kiakasztó. Endre és Bence is írt, minden szünetben. Félek, hogy kezdem megkedvelni őket! Amióta nem basztatnak minden szar miatt, még az emberi oldalukat is látom, ami nekem szokatlan. Megtudtam, hogyan mosolyognak: Endre felfelé görbülő szája minden alkalommal vonzotta a tekintetem. Cuki srác, na! Én meg meleg vagyok, persze, hogy titkon minden alkalommal meglestem, amikor csak lehetett. A tesi öltözőben volt a legnehezebb. Igaz, hogy minden alkalommal előttem vetkőzött, de amikor tudatosult benne, hogy márpedig nekem a fiúk jönnek be, már szégyelltem magam. Bence is helyes, kedves és figyelmes. Órák után beszámolót tartott, hogy az adott anyag mennyire volt nehéz, mire kell figyelni. Azt hittem, hogy nem is jönnek át, mert mindent leírt, így amikor csengetett, és ajtót nyitottam, döbbenten néztem rájuk. Elmagyaráztak mindent, amit nekem is érdemes volt megjegyeznem, segítettek az órai anyagban és a leckében. Felkészültem rá, hogy ha ledaráltak mindent, elmennek, mint tegnap, de maradtak. Velem együtt oldották meg a leckét, így nem kellett sietniük. Bence meglátta a számítógépem mellett porosodó playstation ötöt, és felcsillant a szeme. Egészen addig játszottunk, míg Bencét és Endrét fel nem hívta az anyukájuk, hogy ideje lenne hazamenniük. Ahogy kiléptek a házból, anya megjegyezte, hogy milyen remek barátaim vannak! Lehet őket barátnak nevezni? Igaz, hogy elég rendesen viselkednek velem, de el lehet felejteni egy év zaklatást csupán néhány nap kedvesség miatt? Azt hiszem, igen.