Véres lapok ✔️✔️

Nyolcvanadik lap

2018.11.19.

Már második napja vagyok itthon. Anya még szeretne megfigyelni, és megfigyeltetni! Reggel dolgozni ment, így Irént kérte meg, hogy tartson szemmel. Kicsit bosszantott ugyan, de nem mondhattam nemet. Irén igyekezett elterelni a figyelmem az engem gyötrő érzésekről. Beszélt nekem arról, hogy mik a tervei, ha végre tanítani kezd. Öröm volt hallgatni, tényleg, ennek ellenére sem járt máson az agyam csak azon, hogy fáj belül. Mosolyt erőltettem az arcomra, de átlátott rajtam. Megölelt, és hagyta, hogy kisírjam magam a vállán. Miután megnyugodtam, megkért, hogy menjek vele. Sétáltunk egyet. Rettenetesen hideg volt, de úgy éreztem, hogy jót tett! Átmentünk hozzájuk, ahol annyit mondott, hogy kezdjem el ütni a bokszzsákot, ami a pincében volt felállítva. Üvölthetek is, ha azzal oldom egy kicsit a bennem tomboló feszültséget! Megtettem. Torkom szakadtából üvöltöttem, ahogy ütöttem a bokszzsákot! El is sírtam magam, de rettenetesen sokat segített! Miután megnyugodtam, mentünk csak haza. Otthon anya várt és Bence. Átöleltem anyát, de Bence mellett csak elmentem, és leültem az asztalhoz. Láttam rajta, hogy megdöbbent. Az asztalon heverő kezemet nézte, amely még mindig be volt kötözve. Nagyot nyelt, és megfogta. Nem húztam el, de szerettem volna! Haragszom rá, ennek ellenére mégis szeretem! Vajon mikor lesz minden könnyebb?