Véres lapok ✔️✔️

Harmadik lap

2018.09.03.

Kedves... erről azt hiszem, soha nem fogok már leszokni! A mai nap igazi meglepetést tartogatott a számomra. Endre az első órától az utolsó végéig kedves volt velem, ami meglepett. Tényleg mindenben mellettem állt. Amikor Noel, az osztály kis nőcsábásza nekem szeretett volna jönni, közénk állt. Jólesett, hogy megvéd, és nem hagyott egyedül, de egy év elegendő volt ahhoz, hogy kételkedni kezdjek abban: csupa jószándék vezérli. Attól is tartottam, hogy fogadást kötött Bencével, akivel egy általánosba jártak, hogy szórakozzon velem egyet. Bence nem egyszer tépte szét a füzetem, és tavaly Endre és az ő segítségével pár alkalommal a kukában kötöttem ki. Rettegtem tőle, mert neki nem mindig volt szüksége arra, hogy indoka legyen a piszkálásomra, de indok senkinek sem kellett. Annyi minden kavargott a gondolataim között, hogy elfelejtettem figyelni az osztályfőnökre, aki ezért kizavart a teremből. A folyosón ültem kezemben a telefonommal, amikor kinyílt az ajtó. Endre lépett ki rajta. Leült mellém, és olyat tett, amit eddig egyszer sem: megkérdezte, hogy vagyok. Hirtelen válaszolni sem tudtam! Tátogtam, mint a hal, amin csak mosolygott. Mielőtt elment, még hozzátette, hogy vigyázni fog rám, amire teljesen elvesztettem a józan eszem. Ültem ott, és figyeltem, ahogy visszasétál a terembe. A nap további részében nem piszkáltak, még Bence sem, aki meglepően kedvesen viselkedett velem. Teljesen összezavarodva jöttem haza. Egyenesen a szobámba tértem, hogy kicsit elgondolkozhassak a történteken. Egyszerre megcsippant a telefonom. Bence és Endre is ismerősnek jelöltek. Elmerengve gondolkoztam el azon, hogy elutasítom őket, de nem akartam nagyobb bajt. Elfogadtam őket, és félredobva a telefonom nekiálltam sorozatot nézni.