Véres lapok ✔️✔️

Ötvenedik lap

2018.10.20.

Bence hívására ébredtem reggel. Az első mondata köszönés után az volt, hogy ugye, nem bántottam magam! Sóhajtva mondtam, hogy idén még eszembe sem jutott, ami hazugság volt, mert amikor Noel beszólt, meg nekem esett, megcsúszott a kezem a combom felett. A tekintetéből tudtam, hogy tudja: hazudtam. Az iskolában ismét megkérdezte, amire már elmondtam neki az igazat. A harag azonnal felgyúlt a tekintetében! Nem rám haragudott, sokkal inkább Noelre, és saját magára. Megnyugtattam, hogy eszembe sem jutott már napok óta, de nem hitt nekem. Délután átjött, pedig az anyja nem engedte. Megkért, hogy adjam oda neki az összes öncsonkításra alkalmas eszközömet, amit megtettem. Ahogy a kezében tartotta a kis dobozt, elmosolyodott. Addig tette csak le, amíg a számra tapadt. Erre a képre jött haza anya és Irén, akik takarítani mentek Irén új lakására, amelyikbe beköltözik majd. Anyu rögtön meg is jegyezte, hogy ha kell, a gumi még mindig megvan. Bencével fülig vörösödtünk, és ő ezt a pillanatot választotta, hogy elinduljon haza. Én bementem a szobámba, és lefeküdtem az ágyra. Tudtam, hogy a kis doboz már nem kerül vissza hozzám, ennek ellenére sem éreztem azt, hogy rosszul döntöttem, amikor odaadtam neki.