Véres lapok ✔️✔️

Huszonharmadik lap

2018.09.23.

Apa úgy gondolta, hogy örülni fogok, ha elkísér az iskolába. Ott állt Bence mellett, aki kicsit feszült volt a helyzet miatt. Nem merte megfogni a kezemet sem. Engem is feszélyezett apám jelenléte, legszívesebben elküldtem volna a pokolba, de anya lefekvés előtt megkért, hogy viselkedjek rendesen, elvégre az apám. Majdnem megkérdeztem tőle, hogy akkor hol a picsában volt négy évig, de inkább nem tettem. Csendben sétáltam mellette, miközben ő arról beszélt, hogy mennyire boldog az új feleségével, meg a kis Patrikkal, nekem meg akaratlanul is kicsúszott a számon, hogy akkor miért nem őket pesztrálja helyettem. Láttam a szemében, hogy megbántottam, de nem érdekelt! Mérges akartam rá lenni, utálni szerettem volna, mert elhagyott minket! Bence keze után nyúltam. Kellett, hogy tudjam, ő mellettem van! A jelenléte megnyugtatott, lelki biztonságot adott. Apa a kezemet figyelte, amely remegett Bence ujjai között. A sírás kerülgetett, de nem akartam még Bence előtt sem sírni! Köszönés nélkül hagytam ott az apámat, és rohantam be az épületbe. A legközelebbi mosdót kerestem meg. Berontottam az ajtón, és a hátamat a falnak vetve elsírtam magam. Bence utánam jött, és ahogy meglátott, átölelt. Én csak annyit tudtam kérdezni: „Miért bukkant fel ennyi év után?"