Véres lapok ✔️✔️

Huszadik lap

2018.09.20.

A hétvége után a hétfő katasztrofálisra sikeredett! Az egyetlen jó dolog az volt, hogy Bence a kapuban állva várt rám. Kezében szorongatott valamit, amit akkor adott ide, amikor elindultunk. Kézzel csinált nekem egy karkötőt! Meglepett vele, de azzal még jobban, hogy az ő karján is ott volt egy! Nem volt nagy dolog, fonálból készítette. Az enyémben több kék fonál volt, közöttük egy feketével, amíg az övében a fekete volt többségben, és egyetlen kék szál futott benne. Meghatódtam a gesztustól. Tavaly miért nem lehetett ennyire figyelmes? Miért kellett a kukába gyűrni, ahelyett hogy ilyen kis apróságokkal lepett volna meg? Ahogy beértünk a suliba, Noel már nekem is esett. Látott minket szombaton a parkban, és ezt használta fel támadási pontnak. Nekem rosszul esett, még úgy is, hogy Endre, aki akkor ért be, amikor Noel elkezdett beszólogatni, így hallotta, és megfejeltette vele az asztalt. Mindenki jót nevetett, egyedül csak én nem. Könnyes szemmel ültem végig az első órát, majd a csengő után kimenekültem a teremből. Bence most nem szaladt utánam, de nem bántam. Amikor visszamentem a terembe, meglepetten vettem észre, hogy se Bence, se Endre, de még Noel sem voltak bent! A többiek azt mondták, hogy az igazgató hívatta őket, mert összeverekedtek a folyosón. Azonnal odarohantam. Rögtön Bencét kerestem, aki lehajtott fejjel ült a padon. Amikor rám emelte a tekintetét, láttam, hogy sebes a szája, a szeme alatt már be is lilult a bőr. Bennem mérhetetlen harag gyúlt! Nem szóltam semmit, csak Noel elé álltam, és meglendített jobb karral olyat mostam be neki, hogy leesett a padról! Így kerültem én is hatalmas nagy bajba.