Véres lapok ✔️✔️

Nyolcvanegyedik lap

2018.11.20.

Végre mehettem iskolába, de anya megkért rá, hogy ne vegyem le a pulóvert. Kért nekem felmentést testnevelésből. Nem szóltam Bencének, hogy mehetek, így nem is várt rám, és én sem akartam megvárni. Egyedül akartam lenni egy kicsit. Lassabban mentem, hogy több időm legyen átgondolni a dolgokat. Az út felénél futottam bele Endrébe, aki megörült, hogy lát! Aggódott értem! Bence elmondta neki, hogy mit tettem. Tőle tudom, hogy Bence kicsit magába zuhant, már kevesebbet foglalkozik az unokatestvérével is. Nem megy ki vele a szünetekben, bent ül a teremben, és alvást színlel. Könnyes szemmel néztem Endrére. Nem azt akartam, hogy hanyagolja el a rokonát, csak foglalkozzon velem is! A terembe érve Bence még nem volt bent, de talán jobb is volt. Amikor beért, egy pillanatra lefagyott, amikor meglátott pulcsiban ülni. Tekintetében szomorúság csillant, ahogy közeledett felém. Leült mellém, és óvatosan megfogta a kezem. Bocsánatot kért, és megígérte, hogy jobban odafigyel rám! A második szünetben megjelent az unokatestvére, hogy Bencével lógjon, de azt mondta neki, hogy nincs kedve. Kiakadtam! Üvöltve közöltem a döbbent Bencével: nem azt kértem, hogy ne foglalkozzon a rokonaival, a barátaival, csak szakítson időt rám is! Mérgesen rántottam fel ültéből, és lökdöstem a megszeppent unokatestvére felé! Mielőtt visszamentem a terembe még szóvá tettem, hogy örülnék, ha rendesen bemutatna minket egymásnak!