Véres lapok ✔️✔️

Harminchetedik lap

2018.10.07.

Reggel én vártam meg Bencét! Láttam, hogy jólesett neki, de nem mert az utcán megcsókolni, mert sokan mászkáltak körülöttünk. Azt is észrevettem: sajnálta, hogy kimaradt a csók, de az iskolában bőven bepótolta. Nem egy szünetben mentünk az iskola eldugottabb helyeire, ahol az ajkaimra tapadt. Beszélgetni is beszélgettünk, de olyan löketet adtam neki a tegnapi csókkal, most minden lehetőséget ki szeretett volna használni, hogy újra érezhesse az ajkaim. Bevallom, a nap végére már fájtak, de nem mondtam volna el neki a világért sem! Utolsó óra végén együtt sétáltunk haza, ahol megbeszéltük, hogy hétvégén átmegyek hozzájuk, mert az anyja és az apja is kíváncsi rám. Az utca végén, amiben laktam, elváltunk. Nem szerettem volna, ha feljön, mert apa otthon várt. Azt hitte, örülök majd, amikor elővett két jegyet a hétvégi focimeccsre. Újra el kellett szomorítanom, mert közöltem vele, hogy nem szeretem a focit, amellett már megbeszéltem, hogy Bencééknél leszek. Láttam az arcán, hogy rosszul esett neki, de meg kellett értenie, hogy élem az életem. Randizni járok, van egy fiú, aki fontos nekem! Ha ez nem megy neki, akkor nincs helye az életemben! Már csak azt kellett kitalálnom, hogy közöljem anyuval, hogy hétvégén nem alszom otthon.