Véres lapok ✔️✔️

Tizenhetetik lap

2018.09.17.

Bence ismét megvárt reggel. Mélyeket kellett lélegeznem, hogy lenyugtassam magam, és ne arra gondoljak, hogy holnap randizom vele. Egymás mellett sétáltunk, amikor megfogta a kezem. Megdöbbenten néztem rá, de ő csak mosolygott, majd vállat vont, és folytatta az útját, amíg én pironkodva sétáltam mellette. Útközben Endre is csatlakozott hozzánk. A párjával beszélt telefonon. Nem sokat hallottunk a másik féltől, de azt kivettem, hogy veszekednek. Épp visszavágott volna, amikor meglátta, hogy össze van kulcsolva a kezünk. Én zavartan figyeltem, ahogy Bencét hátba veregeti. Olyan mosolyt váltottak, amiből le lehetett szűrni, hogy valamit titkolnak. Ki szerettem volna húzni a kezem a kezéből, de nem engedte. Nagyokat nyeltem, próbáltam visszanyelni a kikívánkozó kérdést. Egészen iskola végéig sikerült is. Hazafelé tartottam, persze egyedül, amikor ráírtam Endrére, hogy megkérdezzem. Nem válaszolt azonnal, így kezdtem ideges lenni! Végül nehezen bevallotta, hogy Bencének kilencedik óta bejövök, de nem mert lépni. Ezért kezdett el piszkálni. Amikor közöltem vele, hogy a kukába gyűrés minden, csak nem figyelemfelkeltés, akkor a közölte, hogy Bence nem a legélesebb kés a fiókban. Rettegett az érzéseitől, önmagától, ezért kezdett el baszogatni. Nekem meg kezdett értelmet nyerni sokminden tavalyról. Az, hogy állandóan engem nézett, és megvárta, amíg kimászom a kukából, hogy nyugtázza, nem esett-e elég bajom, amit akkor annak véltem, hogy sajnálta, mert nem sérültem meg eléggé. Néha hülye dolgokra vesz rá minket, ha kedvelünk valakit!