Véres lapok ✔️✔️

Huszonötödik lap

2018.09.25.

Bence és Endre is Noelen tartották a szemüket egész nap. Ha a közelembe jött, már ugrottak is, hogy megvédjenek, ha kell. Az igazgató felhívta anyám, aki elbeszélgetett velem. Nem volt boldog attól, hogy a héten már másodjára keveredtem bajba, de megértette, hogy nem fogom magam hagyni! Egész nap engem bámultak a többiek, ami zavart, de nem akartam balhét, így csendben tűrtem. Szünetekben kimenekültem az osztályból, hogy ne kelljen azt néznem, ahogy mindenki engem figyel. Bence egy percre sem hagyott egyedül! Igyekezett nyugtatni, vigasztalni, de az ellenkezőjét érte el vele. Sírva fakadtam a folyosó közepén, amivel csak még több tekintetet vonzottam magamra. Ő megölelt, simogatta a hátam, mégsem tudtam megnyugodni. Nem éreztem jól magam, ezért hazakéredzkedtem. Egyedül szerettem volna menni, de Bence ragaszkodott hozzá, hogy hazakísér, nehogy bajom legyen. Kedves gesztus volt tőle! Néma csendben ballagtunk haza. Nem kellettek szavak! Fogta a kezem, és amikor közel álltam a síráshoz és meg-megremegtem, lágyan megszorította. Anya meglepődött, amikor meglátott. Nem tudtam szóhoz jutni, ezért Bence mondta el neki, hogy mi is törtét. Anyu meghatódva nézett Bencére, bennem meg egyre inkább nőtt a vágy, hogy megcsókoljam.