Silla virágai 🔞

3. Az estike bűvös illata

Hoseok

Apró, lila virágok pettyezik a frissenzöld füvet, még a lépcső kövére is felszalad néhány, és onnan bólogatnak le virágszirmos fejükkel a többiekre. Émelyítő, fűszeres aromát húznak a hwarangház udvarára. Délután nyílnak, és estére engedik ki az illatjukat, megtöltve ezzel nem csak a tereket, hanem az emberek orrát is.

A mosogatás végeztével a belsőudvar körül körbefutó tornác egyik oszlopának dőlök, és élvezem a nyugalmat, ami ritka ajándék, ha hat, illetve most már hét férfi él együtt. Legnagyobb örömömre Taehyung sem megy be, mellém sétál, miközben fintorogva méregeti Jungkookot, aki Namjoon kegyeit próbálja keresni.

Taehyung ráteszi tenyerét a támaszom fájára, hosszú ujjaival dobolni kezd rajta. Úgy hat rám a jelenléte, mint az estike illata, minden érzékszervemet teletömi.

– A kis béka! Nézd már, hyung, hogy smúzol mindenkinek, pedig még alig tette be hozzánk az uszonyos kis lábát! Jimin már meg is akarta kaparintani, addig csutakolta a dézsában! De azt én biztos nem hagyom annyiban! – kecses ujjait elhúzza az oszlopról, és ökölbe szorítja a kezét.

– Mi ez a gyerekes irigykedés köztetek? Egyidősek vagytok, barátoknak kellene lennetek.

– Jiminnel nem lehet. Beférkőzik mindenki hanbokja alá, aztán... – nem mondja tovább, elharapja a mondatot, és a lila virágok kusza sorait figyeli.

– De mégis meg kéne próbáljátok, hiszen egy csapatban vagyunk! Itt már nem kéne számítsanak az egyéni sértettségek – mondom neki finoman, mert tudom, hogy érzékeny neki ez a téma. Taehyung egyébként is oly könnyen kap szikrát, akár a kovakő.

– Buddhára, hyung, túl sokat beszélgetsz Namjoon hyunggal! – pattan is az említett szikra, nem mellékesen kissé szemtelenül. De nem visz rá a lélek, hogy rászóljak. – Nem lehet mindenkinek ilyen szon* lelke, mint neked! – felhúzza a kis fitos orrát, majd sarkon fordul, és otthagy, a további mondandómmal együtt.

(*szon=a zen tanok Koreában meghonosodott elnevezése)

Nézem a távolodó alakját, és szomorú üresség költözik a lelkembe. Mióta a maknae, illetve a volt maknae a csapatunk tagja lett, azóta megismertem a szerelem szép, és ugyanakkor rendkívül kínzó érzését.

Elevenen él a kép bennem, amikor fél éve friss toborzást tartottak a hwarangok közé. Taehyung és Jimin szépsége messze túlragyogta a többiekét. Pedig nem jelentkezhet közénk akárki!

A két fiú természetesen azonnal kiválasztásra került Jin hyung által a csoportunkba. Jimin is gyönyörű a különleges világos hajával és azokkal a dús ajkaival, a kecses, légies mozgásával. De Taehyung... Teljesen megbabonázott már az első pillanatban, amikor láttam. A sötét tekintetével, a verseket ihlető arcvonásaival, azzal a szív alakú szépséges szájával. Apám ékszerei sem csodásabbak nála. Még azt a nemesi lenézést is elragadónak találom, amivel mindenki felé viseltet.

Gyakran csak függök a látványán, el sem tudom hinni, hogy valóságos, nem csak lázálmos képzeletem. Lelkem örökké éhezi, miközben a szívem csordultig telik a bájával.

Merengésemből Jungkook lába alatt dobbanó padlódeszkák zökkentenek ki. Nem csodálom, hogy sietősre veszi, van hogy Namjoon értekezései elől én is elmenekülnék. Egyébként meg nem igazak a szépséges Taehyung vádjai, a neki mondott gondolataimnak semmi közük Namjoonhoz.

Megadóan ellököm magam a támaszt adó oszloptól, és én is befelé indulok a hálótermünkhöz. Előbb még teszek egy apró kitérőt, hogy elalvás előtt könnyítsek magamon. Közben az esti szürkületet már egész sötét váltja fel, az estikék töretlenül tesznek eleget az anyatermészetnek, és ontják magukból a mámorító illatjukat.