A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Jimin
Mi a fészkes fene ütött Taehyungba? Tudom, hogy ő is akarta, nyilvánvaló volt, majd megveszett a vágytól. Oldhattuk volna kicsit a feszültséget, ami az egész házra ránehezedett, mint valami mérgező ködfelhő, hogy még lélegezni is alig lehet tőle, erre eltaszít magától, és ocsmányságokat vág a fejemhez, meg hogy Hobi hyung szomorú lesz! Micsoda marhaság! Hobi hyung nagyon is élvezte a velem töltött perceket, most is beszállhatott volna. Mi ez az őrület, hogy nem érhetek hozzá? Talán az ő tulajdona?! Egyébként meg eszembe se jutott hozzáérni, a közelébe se mentem...
A sírás fojtogat, de magamat se értem. Talán Jin hyung és Jungkook drámája kavart fel ennyire, soha nem esett még ennyire rosszul annak a beképzelt, hiú majomnak a sértegetése. Most is le kellene pattannia rólam a szavainak, ehelyett élesen hasítanak belém, mint a nyílvesszők.
Megtörlöm a szemem, átölelem a térdeimet, összébb húzom magam. Kezdek fázni idekint a belső udvaron egy szál ingben, és álmos is vagyok. Éppen ideje, hogy vége legyen ennek az átkozott napnak! Bár semmi kedvem a pulykakakas gőgös képéhez, jobb lesz, ha visszamegyek aludni. Feltápászkodom a tornác deszkáiról, nagy levegőt veszek, és elindulok a folyosón. Elsétálok Namjoon és Jungkook szobája mellett. Hallom, hogy halkan beszélgetnek, amibe némi szipogás is vegyül. Jól teszik, Namjoon hyung biztos megnyugtatja szegény kis békát a bölcs szavaival. Talán ma este össze is melegednek kicsit, a dráma összehozza az embereket...
Elhúzom a mi szobánk ajtaját, de amit ott látok, arra nem vagyok felkészülve. Egymásba gabalyodva fekszenek a matracon, Hobi hyung keze Taehyung nadrágjában matat. Mi a frász... Azok után, hogy ellökött magától, mint a véres rongyot...?! Amint meghallják az ajtó nyílását, ijedten kapják fel a fejüket, mintha minimum lopáson kaptam volna rajta őket. Úgy látom, teljesen felesleges vagyok itt. Semmi kedvem a párzásukat végigasszisztálni!
– A büdös életbe... komolyan mondom, ebben a házban mindenki megzavarodott! – gyorsan a matracomhoz megyek, összeszedem a ruhámat és a takarómat, és már itt sem vagyok.
– Hé, Jiminah... ne butáskodj, gyere vissza aludni! – kiált utánam Hobi hyung, de az biztos, hogy én egy percet se maradok itt tovább.
Inkább keresek egy helyet, ahol szívesen látnak. Namjoonékat nem akarom megzavarni, Jin hyung viszont biztos örülni fog nekem. Ha feszült, mindig én vagyok az, aki elsimítja a homlokáról a gondokat. Yoongi is vele van, de még neki se volt ellenem kifogása. Arról is szeretnék beszélni a vezetőnkkel, amiket Taehyung az első találkozásunkról mondott. Még hogy az apja azért hozta el... micsoda béna mesét talált ki, csak azért hogy megbántson! Valójában azért sírt ott az udvaron, mert... mert... mittudomén, azért mert egy nyafka, kényes kis bőgőmasina volt már akkor is! Nyilván semmi értelmes oka nem volt rá. Jin hyung biztos tudja az igazat, és végre tisztázzuk ezt a dolgot.
Az ajtóhoz lépek, és lassan, óvatosan kinyitom...
*****
- Értem – szegem le a fejem, de meg kell értenie, hogy szükségem van rá. Ő a vezetőnk, ki máshoz fordulhatnék? Mi van ma mindenkivel, Jin hyung még sosem utasított el engem! – És, ha csak beszélgetnénk? Van pár furcsa gondolatom...
