Silla virágai 🔞

17. Trifólium

Namjoon

Hangos égzengés ver fel az álmomból, egy villanásnyira nappali fénybe borul a szoba. A szívem nagyot dobban ijedtemben, de amit akkor látok, amikor kinyitom a szemem, attól még meg is áll egy pillanatra. A lámpás derengő fényében Taehyung és Jimin... ...csókolóznak! Lehetséges, hogy még álmodom? Belecsípek a karomba, ami határozottan fáj, szóval ébren vagyok. Azt hiszem, egy kicsit túl jól sikerült a békítés...

Rájuk kéne szólnom, de... ez a látvány... akárhogy is nézzük... szóval... Egyszerűen képtelen vagyok megzavarni őket. Karnyújtásnyira fekszem tőlük, akár el is érném őket, ha akarnám, de ők tudomást se vesznek a jelenlétemről. Mintha a világ megszűnt volna a számukra. Feljebb húzom a takarót az orromig, ha már nem tudok köddé válni. Jimin meztelenül ül Taehyunggal szemben, lassan kibontja az ő ingét is, és segít neki levetkőzni. Cirógatják egymást, majd újra csókban olvadnak össze. Jimin ajkai elnyílnak, előbukkan a nyelve, ami maga mellé fogadja Taehyungét, nyáluk megcsillan a lámpás fényében. Azt hiszem, ez a legilletlenebb, és... egyben a legszebb látvány, amiben valaha részem volt.

Taehyung Jimin aranyhajába nyúl, a tarkójára fog, és lassan ledönti mellém a matracra. Elhúzódok, becsukom a szemem, nehogy észrevegyék, hogy nézem őket. Csókok hangjait hallom, kéjes sóhajokat, és erről önkéntelenül az első és egyetlen csókom jut eszembe...

Szinte még gyerekek voltunk. Azon a nyári éjszakán a szabad ég alatt meséltem Ji-Hye-nek az égitestekről és konstellációkról, de az ő szemei minden csillagnál fényesebben ragyogtak rám. Naivan azt hittem, az érdekli, amit mondok. Haját még kislányosan copfba fonta, nem tekerte a feje köré. Rózsaszín szalag lengett a végén. Egyszer csak hanyatt döntött a fűbe, mellkasomra támasztotta apró, finom kezét, és rám mosolygott.

- Na mi lesz? Megcsókolsz végre, te mamlasz? – kuncogta.

Megsimogattam rózsás arcát, és magamhoz húztam. Bátortalanul értem az apró, piros ajkakhoz, mintha félnék, hogy kárt teszek bennük. Karjaimba zártam a karcsú leánytestet, és reggelig el se engedtem. Vékony ujjait az enyémek közé fűzte, jólesően beszívtam a haja jázminillatát. Ráfogott a csuklómra, kezemet kuncogva a felsőruhája alá vezette, a szívem majd kiugrott, amikor gömbölyű kis melle a tenyerembe simult. Sosem tapasztalt tűz éledt az ágyékomban, amit újabb és újabb csókokkal próbáltam eloltani, de a csókok víz helyett olajnak bizonyultak. Minden erőmre szükségem volt, de uralkodtam magamon. Feleségül akartam venni.
Napkeltekor a nevelőnője verte ki az édes álmot a szemünkből, aki ránk talált a titkos helyünkön. A karjánál fogva felrángatta őt a fűből, engem mindennek elhordott, hiába voltam magasrangú katonatiszt fia, és hiába esküdöztem, hogy nem történt köztünk semmi - mert így is volt -, úgy beszélt velem, mint egy jöttmenttel, épp csak meg nem vert. Azt megtette helyette az apám, amikor hazakeveredtem. Hamarosan a hwarangok között találtam magam, távol az otthonomtól, távol tőle. Nem sokkal később értesültem róla, hogy első és egyetlen szerelmemet férjhez adták egy hivatalnokhoz.

- Haaaahhh – Taehyung mély nyögése ránt vissza a jelenbe.

Muszáj kinyitnom a szemem. Ez nem mehet így egész éjjel, véget kell vetnem ennek a... Óh! Taehyung térdel, Jimin pedig... a szájával... kényezteti... ott... úgy nyalogatja, ahogy a cukrozott szilvát szokta... csak ez egy sokkal... sokkal nagyobb szilva...

Hátat fordítok nekik, mégse helyes, hogy ezt nézem. Rájuk kellene szólnom, de mindhármunknak nagyon kínos lenne, ha kiderülne, hogy láttam őket ebben a... furcsa helyzetben. Bárcsak el tudnék újra aludni! Megpróbálkozom egy meditációs technikával, ami segít kizárni a külvilágot, de... a testem ellenem fordul. Taehyung sóhajai és ezek a lucskosan cuppogó hangok... a szívem szaporán kalapál, és mintha minden vérem az ágyékomba tolult volna. Így képtelenség visszaaludni! Talán ha úgy tennék, mintha most ébredeznék...