A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Taehyung
Alaposan megszorítom a hanbokom övét a mohával kipárnázott selymen. Még jó, hogy a piros van rajtam, nem olyan feltűnő a vérfolt. Lenyúlok a földre, maroknyi sarat elkenek a ruhámon kívülről, jó lesz így, csupán csak egy koszfoltnak látszik. Kihúzom magam, és visszaindulok a többiek felé. Jin éppen maga köré gyűjt bennünket, így hát én is odamegyek. Hoseok hyung nagy örömmel fedez fel, rögtön mellém lép, rámragyogja a napsugár mosolyát, majd átöleli a vállam.
– De jó, hogy megvagy!
Ahogy magához von, meghúzódik a sebem, erősen kell koncentrálnom, hogy elrejtsem a szisszenésemet. Csak egy karcolás, felesleges most ezzel terhelnem a társaságot. Aztán persze megint a fejemhez vágnák, hogy én mindenért picsogok. Meg Jin hyung biztos leteremtene, amiért ilyen figyelmetlen voltam. Annyira elárasztott a pánik, ahogy láttam Jimin testét a támadója alá préselődni, nem tudtam gondolkodni. Nem mértem fel hwaranghoz méltóan a helyzetet, mert nem vettem észre a fickó markába szorított tőrt. Felrémlik bennem Jimin hurkás combja, és a békaherceg vöröscsíkos háta, amire határozottan nyelnem kell egy nagyot. Egészen biztos, hogy nem szólok a vezetőnknek, a legjobb, ha messziről elkerülöm, amíg nem jövök rendbe.
Jimin somfordál mellénk, áhítatosan rám emeli a szemét.
– T-taehyungah... Kö-köszönöm... – motyogja maga elé.
– Ugyan... bárkiért megtettem volna – mondom, és hát nyilván bárkiért megtette volna bármelyikünk, nemde? – Hiszen egy csapat vagyunk – teszem hozzá.
Nem tudom, Jiminnek mi nem tetszik ebben, enyhe fintorra húzza a fitos orrát, majd mintha csalódott lenne, elfordul tőlem, és teljes beleéléssel Jinre figyel. Hát megőrülök tőle komolyan! Hogy neki soha semmi sem tetszik, holott most mentettem meg a bársonyos fenekét attól a behemóttól!
Jin fáradtan, vértől koszosan áll közöttünk, igaz, mi sem nézünk ki sokkal jobban.
– Aish – szalad ki a száján, míg összekócolódott hajába túr. – Buddha bármijére, ha ezt tudom, sosem jut eszembe, hogy vágjuk le az utat az erdőn keresztül. Bocsánat hwarangok, hogy bajt hoztam a fejünkre.
– Nem tudhattad – mondja Yoongi, és mi mind egyetértően bólogatunk. – Támadás bárhol érhetett volna minket.
– Mégis, bánt a dolog... De az boldogsággal tölti el a lelkem, amilyen derekasan helyt álltunk. Büszke vagyok rátok hwarangok! – húzza halvány mosolyra a gömbölyű ajkait. – Viszont – folytatja. – Nem tudhatom pontosan, hogy miért váltunk célponttá. A küldetés sikerének érdekében – tenyerét itt a mellkasára tapasztja, oda, ahol a tekercs rejtőzik –, mától levetjük a feltűnő, díszes hanbokjainkat, és a társulattól megvásárolt göncökben folytatjuk az utunkat. Muszáj a kilétünket elfednünk, különben még Balhae határáig sem fogunk elérni.
