Silla virágai 🔞

19. Nebáncsvirág

Yoongi

Miután mindenki nyugovóra tér az elhagyatott pajtákban, én ott hagyva a többieket, kiszököm a hátsó domboldalra, ahol Jin hyunggal olyan gondosan megnyúztuk a szarvast, amit Namjoon leíjjazott. A tűz már rég kialudt, ahol még nem olyan régen nevetve sütöttük a vadhúst, hogy teli hassal feküdhessünk le aludni. A távolban akkor madárcsicsergést hallottam, de nem akartam illetlen lenni vacsora közben, most azonban itt a nagy lehetőség.

Először türelmesen helyet foglalok a szétszóródott parázs körül, hagyom, hogy az éjjeli szellő felborzolja csokoládébarna tincseimet. Kezdetekben nem hallok mást, csak a tücskök idegesítő ciripelését, meg néhány bogár zümmögését a fülem mellett. Egészen csalódott leszek, már-már az alváson gondolkodom, amikor újra megüti a fülemet a vacsoránál hallott hang. Lelkesen kapom fel a fejem, arcomra széles mosoly kúszik. Ez biztosan ugyanaz a madár! Felpattanok, majd lassan a csiripelés felé veszem utamat. Óvatosan közlekedem, igyekszem a Hold fénye alatt minden elém kerülő ágra figyelni, nehogy elzavarjam a kis tollast. Egyre intenzívebben hallom a kedves hangot, majd meg is pillantom egy kiálló ágon. Hosszú farkán vörösesbarna tollak húzódnak egészen a feje búbjáig, míg hasán és feje alsó részén inkább a szürke szín dominál. Csőre vége el van sötétülve, fekete gombszemein barna csík húzódik a vöröses tollazatba. Vigyorom ezúttal már fülig ér. Ez egy Mandzsu berkiposzáta! Tudtam, hogy még sosem hallottam ezt a madáréneket. Mekkora szerencsém van, hogy a Hold fénye alatt ilyen tökéletesen szemügyre tudom venni! Ha ezt holnap elmesélem Jinnek...

- Hyung!

Akkorát ugrom ijedtemben, hogy a létező összes faág recsegve törik szét a talpam alatt, még a mellettem lévő csenevész ciborjára is majd ráesek. Felkapom a fejemet, de a gyönyörű madárnak már csak hűlt helyét látom, valószínűleg halálra rémítettem. Idegesen fordulok meg, és meglepő módon Taehyung bamba ábrázatával találom magamat szemben. Ez meg miért nem alszik?

- Mit keresel itt? – kérdezem morogva.

- Nem tudtam aludni, felébredtem és nem voltál a helyeden. Nem akartalak megijeszteni, hyung. Mit csináltál egyedül az erdő szélén?

- Egy Mandzsu berkiposzátát lestem meg, ami miattad most elrepült! Aish, ez egy nagyon ritka madár, Taehyung! Az is lehet, hogy soha többet nem látok már ilyet életemben.

- Jaj, ne mondd már! – legyint le kuncogva, én meg majd felrobbanok mérgemben. – Nagyon hosszú életed lesz, hyung. Fogsz még ilyen szárnyast látni éppen eleget.

Élesen beszívom a levegőt, csak egy hajszálnyira vagyok attól, hogy rendesen kioktassam a kis szépfiút, de inkább hagyom. Felesleges, egyébként sem értené, ő másban okos. Valószínűleg gondolkodás nélkül rávágná egy récére, hogy liba.

- Gyere, inkább menjünk vissza aludni. Még az út felénél sem vagyunk, Jin hyung pedig vaddisznók elé dob minket, ha elalszunk a lovon holnap.

- Igazából kérni szerettem volna valamit – pillant rám szégyenlősen őzike szemeivel.

- És pedig?

- Fájnak a lábaim, nehezen viselem ezt a hosszú túrát, nem is beszélve arról, hogy egy pajtában kell aludnom! Teljesen szétszúrja az az ócska szalma a baba bőrömet, és befurakodik a koszos homok is mindenhova a hanbokom alá! És amióta azon a göröngyös sziklán pihentünk, egy merő görcs a vádlim! Azt már meg sem említem, hogyha azokra az ócska rongyokra gondolok, amiket Jin hyung vett álca gyanánt, azonnal viszketni kezdek!

Ezúttal én vagyok, aki nagyra meredt szemekkel mered a másikra. Olyan hisztit vágott le nekem egy pillanat alatt, hogy mindjárt én is a poszáta után repülök.