A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hoseok
Elgondolkodva baktatok a lovon. Őszintén szólva sokkal rosszabb a namsadang gönceiben, mint ahogy azt képzeltem. És nem, nem a rongyok miatt értem, nem az a bajom, hogy nem finom vászon és selyem simul a testemre. Az a bajom, amit ez az öltözet kivált az emberekből. Azt hiszem, eléggé béketűrő típus vagyok, és sokat is gyakorlom a szon* tanokat a lelkem lecsendesítésére, de amikor Silla hercegével így beszélnek a parasztok, még nekem is cigánykereket vet a gyomrom. (*a zen koreai megfelelője)
Jinre pillantok, aki valamiért szorosan maga mellé parancsolja Yoongit, mintha tán az el tudna párologni a napsütésben, de nem is ez, ami érdekes benne. Jin vidám a kudarc ellenére, és a parasztok viselkedése ellenére is. Mi ütött belé? Korábban egy ilyen esetért szorultunk volna, és nem csak mi. Még hátra is fordul, gömbölyű ajkai széles mosolyra húzódnak, sőt még Jiminnel is tréfálni próbál. Jimin is eléggé el lehet a saját fejében, mert szinte észre sem veszi a vezetőnk rászórt kedvességét, pedig egyébként majd' eleped értük.
Most mégis, mintha teljesen máshol járna a szőke. Dús ajkát rágcsálja, majd hirtelen hátrapillant. Önkéntelenül követem a tekintetemmel... és Szentséges Buddha! A vér megfagy az ereimben, ideges bizsergés szalad szét a testemben. Rettentő gyorsan, és mégis remegő tagokkal szállok le a lovamról, és azonnal a földön fekvő Taehyunghoz sietek. Jimin már kiakasztja a pej kengyeljéből a gazdája lábát, majd próbálja magához téríteni az alélt fiút... Annyira sokkol amit látok, hogy egy pillanatra lemerevedek, és úgy nézem, ahogy Jimin meglazítja Taehyung ruházatát. Buddha végtelen jósága segítsen, ugye nem? Nem veszíthetem el, ő életem értelme, nem veheti el tőlem a fényességes ég!
– Álljatok hátrébb, így nem kap levegőt – rivall ránk Jimin, és engem is ez ránt vissza a pánikhoz közeli állapotomból.
Közelebb lépek, segíteni akarok, bármit, akármit csak térjen vissza hozzánk, csak nézzen rám újra, azokkal az igéző szemeivel! Jimin szétnyitja a viseltes inget rajta, és ó, teremtő föld, éktelen, gyulladt seb húzódik a szép karamell bőrén, vöröslik, akár az ostorcsapás. Szemem azonnal könnybe lábad, míg Jimin magyaráz valamit a többieknek, nem is hallok semmi mást, csak a saját lelkiismeretem dübörgését a halántékom mögött. Nem vettem észre, hogy beteg, hogy sérült! Hát milyen kedvese vagyok én neki? Érdemtelen minden jóságára...
Remegő kézzel simítok az eszméltelenségében is gyönyörű arcára, majd karja alá nyúlok, úgy tartom meg a drága testét. Ekkor eszmélek, Jimin a deresén ülve türelmetlenül tekint rám. Nem akarom odaadni neki, ez az első, ami eszembe jut. Magamhoz is szorítom, aztán az agyam mégis győz az érzelmeim felett. Jimin a legjobb gyógyító, akit valaha ismertem, nála lesz a legjobb kezekben Taehyung. Nagyot nyelek, közelebb lépek Jiminhez, ekkor már Jin és Yoongi hyung is segédkezik, hogy az ájult testét Jimin nyergébe tehessük. Jimin rövid karjai olyan stabilan tartják, mintha a világa múlna rajta.
