A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Elégedetten konstatálom, hogy előbb érünk Ulsanba, mint ahogy terveztem. A többiek hősiesen követnek a lovon, egy nyikkanás sem hagyja el a szájukat, hogy esetleg fájna valamelyikük feneke, pedig a legfiatalabb tagunknak valószínűleg nem túl kellemes most. Persze az is lehet, hogy a Taehyung által okozott örömök pótolják ezt a kis kellemetlenséget.
A fogadónál egy kedves arcú, idősebb úr köszönt minket, örömmel fogadja érkezésünket. Közlöm vele a szándékunkat, miszerint eltöltenénk itt egy kellemes estét, majd már fizetem is a kért összeget. A többiek megkönnyebbülve szállnak le a lóról, itt már elhangzik egy-két nem tetszés és panasz, de nem szólom meg őket, tudom, hogy nagy fejszébe vágták a fájukat, még ha nem is ez a pontos kifejezés.
Mindenkinek megszólal a hasa, hangos gyomorkorgások töltik meg a fogadót, de elsőként a tisztálkodással kezdünk.
- Éhen halok – morogja Jimin, ahogy belépünk a fürdőhelyiségbe.
- Ne nyavalyogj, így is ráfér egy kis fogyás arra a tespedt hátsódra – vágja oda Taehyung.
- Akkor bezzeg nem volt ilyen nagy az arcod, amikor reggel ezt a tespedt hátsót fogdostad. Hogy is mondtad? – tűnődik el egy pillanatra a szőkeség, majd elmélyíti a hangját. – Neked tényleg nagyon finom bőröd van, nem csoda, ha a hyungok meg vannak érted veszve...
- Ó, te kis... - mordul Taehyung, mire tapsolok egy nagyot.
- Elég lesz! – emelem fel a hangomat, majd szúrós szemekkel végigmérem mindkettőjüket. – Ha nem viselkedtek, akkor büntetés lesz a vége! Vagy esetleg kívánjátok az éjszakát vacsora nélkül tölteni?
- Nem, Jin hyung – komorodik el Jimin lehajtott fejjel.
- Bocsánat, Jin hyung, nem fordul elő többet – motyogja Taehyung is, miközben minden figyelmét a lábfejének szenteli.
Mélyet sóhajtok, nem foglalkozom többet a dologgal, elfáradtam én is. Ha minden alkalommal kaptam volna egy arany érmét, amikor ez a kettő azt mondta, hogy nem fordul elő többet, már gazdagabb lennék, mint édesapám egész királysága.
Ledobom magamról hanbokomat és alsóruhámat, majd elindulok az egyik üres dézsa felé. Fél szemmel oldalra pillantok, megpillantom Yoongit, ahogy fejét hátrahajtva, csukott szemekkel ázik az egyik dézsában. Hirtelen gondolom meg magam, úgy fordulok meg, mintha lótetűbe léptem volna.
- Nem bánod, ha csatlakozom? – kérdezem kedvesen, mire Yoongi hirtelen összerezzen.
- Jin hyung! – pislog rám nagy szemekkel, majd kissé odébb csúszik. – Dehogy, gyere csak.
Bemászok a dézsába, hagyom, hogy mellkasig ellepjen a kellemes hőmérsékletű víz. Itt-ott csípi a bőrömet, pár karcolást azért én is szereztem az úton. Yoongi nem szól semmit, tekintetét ide-oda kapkodja a dézsa vize és a plafon között. Úgy néz ki, mint aki jelen helyzetben bárhol szívesebben lenne, mint itt.
