A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hoseok
A legédesebb zsibbadás költözik a karomba a madárcsicsergős reggelen. Két dolog is furcsa, az egyik, hogy Taehyung a karjaimban fekszik, a másik, hogy Yoongi nem értekezik semmilyen tollas jószágról. Már ébren pislogok a világba, de valahogy nincs lelki erőm megmozdulni.
Taehyung halkan piheg, még az igazak álmát alussza. Mocorgást a többiek felől hallok, óvatosan fordítom arra a fejem, nehogy megzavarjam a rajtam szundikáló szépséget. Először Namjoon gondterhelt ábrázatát látom, majd nem sokkal később Jin hyung magas alakja halad el mellettem. Úgy tűnik, őket is korán keltette a természetben való alvás. Hiába vagyok imádattal a növények iránt, a mindenféle rajtam mászkáló bogarak nekem sem a kedvenceim. Bizonyára gazdagodott a bőröm néhány kellemetlen hangyacsípéssel is. De nem számít, mert életem legszebb estéjét éltem át. Ha nem feküdne itt Taehyung, bizonyára kételkednék benne, hogy egyáltalán megtörtént-e az az apró csók.
Ó, Buddha nemes nyolcrétű ösvényére, annyira gyönyörű volt abban a tűz adta sejtelmes fényben, majdnem ketté hasadt a szívem ennyi szépség láttán. És ahogy az ujjaim érinthették a finom bőrét, el sem tudom hinni, hogy annyi epekedés után hozzáérhettem végre. Belsőmből most is bizsergés árad szét a testemben, ahogy visszaidézem a tegnapot, ajkaim önként görbülnek mosolyra. Taehyung mocorogni kezd, majd nyújtózik egyet. Felül, és megilletődve pislog rám.
- Jó reggelt, hyung!
Mindenre, ami szent, ez a világ legszebb mondata! Rámosolygok, és most az sem tud boldogabbá tenni, hogy elindul végre a vérkeringés a karomban.
- Jó reggelt, Taehyungah! Hogy aludtál?
- Csodásan - pirul bele. - Még a sziklás talaj sem törte annyira a hátam. De jaj, hyung, a te kezed, biztosan elzsibbadt.
Feltérdel ülő helyzetéből, kezei közé veszi a lemerevedett végtagomat, és finoman masszírozni kezdi az izmokat rajta.
- Nem mondom, egész jó párna - kuncog, de látom rajta, zavarban van. Nem tudok betelni Taehyung gyengéd oldalával, ahogy korábban a lábamat is mosta a patakban, most meg a karomért aggódik. Elképesztően ennivaló, amikor visszahúzza a tigris karmait.
- Kö-köszönöm - ülök fel én is, és megmozgatom magam. Taehyung is a nyakához kap és dörzsölgetni kezdi.
- Hát igen, ilyen ez a földön alvás - mosolyog. Taehyung. Nem nyafog, nem hisztizik, szinte kislányos pironkodással mosolyog. Ha eddig nem szerettem volna, most biztos beleesnék.
Elkezdem összehajtogatni a takarót, miközben észreveszem, hogy Jungkook ébredező teste mellől Jimin is ráfagy a kedves Taehyung meglepő látványára. Bizonyára neki is szokatlan, ahogy a mindig elégedetlenkedő chinguja csendben rendbeszedi a ruházatát, majd a kezemben tartott takaróért nyúl, és azt is magához ölelve a szekér felé indul. Jimin tátott szemmel és tátott szájjal bámulja a gondoskodó Taehyung alakját.
