A középkori Silla királyságban játszódó, kalandos OT7 BTS boyxboy történet sok-sok 🔞felnőtt🔞 jelenettel és változatos shipekkel.
"- Jungkook, tudod te egyáltalán, hogy kik vagyunk mi?
- Hwarangok... viráglovagok...
- Nemes családok fiai, akik hib...
A fejlécképen egy Silla-kori kézzel írt könyv látható.
Jungkook
Namjoon hyung precíz és nyugodt mozdulatait figyelem, ahogy ujjai közé veszi az apró, csőrös porcelánedényt, és néhány csepp vizet csöppent belőle a lapos, szögletes, egyik oldalán lejtős kőtálkába. Ezután óvatosan kézbe veszi a fekete tusrudat, amelyet aranyozott, dombornyomott betűk díszítenek, és a végét hozzádörzsöli a megnedvesített kőhöz. A lejtős oldalon néhány pillanat múlva lecsurog a koromfekete tinta első pár cseppje.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hyung a fejébe vette, hogy megtanít engem írni, de ezt én még a sokadik óra után is lehetetlen küldetésnek érzem. Egy betűt is nehéz megjegyezni, nemhogy azt a sok ezret, amennyit ő ismer. Hyung türelmes és kitartó tanító, és a világért sem szeretnék csalódást okozni neki, de az az érzésem, hogy az ő szelleme a csillagok között szárnyal, politikai iratokat, verseket, filozófiai elmélkedéseket tanulmányoz, míg az enyém éppen próbál a sárból elrugaszkodni azzal, hogy már le tudom írni néhány gyümölcs meg zöldség nevét.
Namjoon hyung szép, de egyszerű szürke hanbokot vett fel az alkalomra, mint mindig, amikor olvas vagy ír. Azt mondja, az elménket ilyenkor ki kell üríteni, nem terelhetik el színes minták és díszek a figyelmünket. Íráskor a lebelsőbb szellemünk vezeti a kezünket, és az írásunk képe a lelkünk tükre, ezért fontos, hogy a belsőnkben csend és rend honoljon. Pisszenni se merek, amikor maga elé gurítja a sárgás színű eperfa-papírt, és kezébe veszi az ecsetet, nehogy megzavarjam a lelki békéjét, és próbálom titkolni, hogy az én elmémben éppen minden van, csak csend nincs, hiába kezdtük szokás szerint meditációval a mai leckét. Csak a tegnap este történtekre tudok gondolni, és a testem se könnyíti meg, hogy az előttem heverő eszközökre és a saját papíromra koncentráljak. A sarkamon ülök, de legszívesebben elhoznék egy párnát a fal mellől, és a fenekem alá tenném, mert bizony eléggé sajog az alfelem. Nem tehetek mást, próbálok egy viszonylag kényelmes pózt találni, és gépiesen utánzom Namjoon hyung mozdulatait, de nem tudom átverni: egyből rájön, hogy valami nem stimmel ma velem.
- Úgy dörzsölöd azt a rudat, mintha gyűlölnéd! - szól rám szigorúan - Türelem, ne akard siettetni a folyamatot! Használd ezt az időt a ráhangolódásra!
Lassítok, és próbálok kíméletesebb lenni szegény tusrúddal, közben megemelkedek kicsit, hogy enyhítsek a fájdalmamon. Szemem sarkából látom, hogy hyung gyanakvó pillantással mér végig, de nem szól egy szót sem.
A vékony, függőleges vonalakkal felosztott papír fölé hajol, tusba mártott ecsete hegyét az első sáv fölé emeli, és fejben gondosan megtervezett mozdulatokkal, lendületes vonalakkal rápingálja:
