Silla virágai 🔞

14. Lehulló cseresznyevirág

Taehyung

Reggel madárdalra nyújtózik a társaság, meg Yoongi hyung értekezésére a csicsergéssel kapcsolatban. Én már épp a hanbokomat kötöm össze, mindenki meglepetten és álmosan pislog rám.
Namjoon szót is ad a gondolatainak.

- Hogy-hogy ilyen korán ébren vagy Taehyungah, általában úgy kell téged kirángatni a vánkos redői közül!

- Vannak olyan reggelek, amikor érdemes felkelni - válaszolom titokzatosan. Az, hogy napközben le fogok esni a lóról a fáradtságtól, most éppen nem érdekel. Jin hyung állta a szavát, és végre újra átélhettem vele a testi gyönyöröket, amibe úgy látom, egyre nagyobb élvezettel vezet be engem. Talán egy picit bele is pirulok a rám törő képekbe, mert Hobi aggódva megkérdezi, hogy melegem van-e. Nemet intek a fejemmel, és rögtön indulok is kifelé felszerszámozni a lovamat.

Az istállókat a kora reggel és a trágyabűz lengi körbe. Hiába a kis béka mindennapi áldozatos ganajozása, az állatoknak így is, úgy is szaga van. De ha már van, az épület mögé kerülök, és nemes egyszerűséggel a harmatos fűre pisilek. Majd benyitok a nagy ajtón. Bent a kipárolgástól meleg levegő fogad és a lovak nyerítve, prüszkölve üdvözölnek.

- Na, meg vagytok lepődve, hogy én vagyok az első, mi? - szólok hozzájuk.

- Rögtön faragjunk is szobrot a tiszteletedre, vagy ráérünk később? - hallom meg a világ legidegesítőbb hangját a hátam mögött.

- Ah, Jiminah, nem akartál volna még csicsikálni egy kicsit? Olyan békés volt itt nélküled! - fintorgok, míg a pejhez sétálok.

- Már megint a pejt akarod? - hallom meg a kötekedését, úgy látszik bal lábbal mászott ki a paplan alól.

- Ott a deres, az úgyis jobban illik a seszínű hajadhoz, sápadt pajorkám - vigyorgok rá teliszájjal, csak úgy, barátilag. Mondjuk jó, hogy kedves csevegésünket egyik hyung sem hallja, mert tuti, hogy csattanna a tenyerük a tarkómon. De ilyenkor, mikor nincsenek a közelben, szeretjük az érzelmeinket szabadjára engedni.
Jimin kicsit sem értékeli az amúgy sziporkázó humoromat, meredt szemekkel bámul rám. Majd vigyorra húzódnak a dús ajkai. Ilyenkor csak a jobb szájzugát emeli meg, pufi kis halmot formáz az arcával. Aranyosnak tűnik, de én tudom, hogy amikor ezt csinálja, semmi jóra nem számíthat az ember tőle.

- És mondd csak, Taehyungah, milyen érzés valaki szeretőjének lenni? Hm? Oly sokszor szapultál emiatt, hogy beférkőzöm mindenki hanbokja alá. Milyen érzés Jin hyung hanbokja alatt lenni? Kis kedvencke... - elfordul, és a dereshez indul. Legalább a ló-csatát megnyertem, ha a szó-csatát már nem is.

Nekilát, leakasztja a nyerget a bakról, majd szuszogva a lóhoz lépeget vele. Kicsit magas neki, küszködve próbálja a ló hátára szervezni a nyerget, hiába, hogy még a kis fellépőt is igénybe veszi. De élvezettel nézem a szenvedését. Káröröm a legszebb öröm, mert nincs benne irigység!

- Miről beszélsz? Te vagy az, aki meg sem kapta a kiérdemelt büntetését, pedig hogy beszéltél már tegnap a hyunggal? Mindenki csak pislogni volt képes. Miután kiviharzottál, Jin hyung olyan ideges lett, azt hittük felforr körülötte a dézsában a víz - vágom ki a szólamom, és nagyon büszke vagyok magamra, amiért ilyen ügyesen fordítottam a helyzeten. Hiába, nem csak szép vagyok, néha okos is.

Én is a nyeregért fordulok, és fellökdösöm a lóra. Most milyen jó lenne, ha itt lenne a kis béka, megkérném, hogy küzdje fel nekem. Ehelyett Jimin szuszogását kell hallgatnom.

- Még hogy nem kaptam meg... - motyogja és felém pillant.

Tekintete tisztán vádló.
De nem igazán értem, hogy mit dörmög a pelyhedző bajuszkája alatt, ezért nyugodtan folytatom a piszkálását.