Karddal védve

3.fejezet

Olyan volt a szeme, mint az övé.

Pontosan olyan tekintettel nézett rám, mint Apa. Beletörődött, elgyötört és gyenge. Nem tudom mi a története, mégcsak a nevét se tudom, de nem bírtam ott hagyni.

Hogy nézhettem volna tükörbe, ha az utcán hagyom, csurom vizesen?

Nem ilyennek terveztem az estét. Gondoltam hazajövök, egy közepesen jó szex után, bezabálok és lefekszem aludni. Ezzel szemben egy idegen lányra vártam, miközben a kanapén ágyaztam magamnak.

A falon tompa kopogást hallottam, ami miatt a hang irányába néztem.

A lány álldogált ott, szinte elveszve a ruháimban. Annyira törékenynek tűnt. Védtelennek. Mintha bármelyik pillanatban összeeshetett volna, és azt hiszem nem álltam messze az igazságtól.

-Kérsz enni valamit?

Fejrázás.

-Esetleg inni?

Lenézett a kezében tartott hátizsákra, és bólintott.

-Megmutatom a konyhát, szolgáld ki magad bátran. Rendben?

Bólintás.

Elindultam a helyiség felé, szorosan a nyomomban a lánnyal. Éreztem rajta a tusfürdőm illatát, ahogy mögöttem lépdelt. A hűtőből kivettem egy kispalack vizet, és felé nyújtottam.

-Vagy van narancslé, és… nos, alkoholt azt hiszem inkább nem ajánlok. Nagy korú vagy egyáltalán?

Büszkén bólintott, miközben elvette a vizet.

A hátizsakját feltette a pultra, és elkezdett kipakolni belőle. Sorra vette elő a gyógyszereket, különböző kiszerelésekben. Összesen tizenkét féle bogyót szedett elő.

-Ez felér egy étkezéssel - döbbentem le.

Szomorú bólintás volt a válasza, majd vállat vont. A tenyerébe vette a pirulákat, és elfelezve az adagot lenyelte őket.

Elborzadva figyeltem a jelenetet, ismét annak a kamasznak éreztem magam, aki végig nézte az apja elsorvadását.

Ha nem lett volna ennyire sovány, talán a leggyönyörűbb lány lenne, akit valaha láttam. Így is nagyon szép, hát még akkor milyen lélegzetelállító lenne, ha nem kéne minden nap elviselnie a poklot.

Utáltam, ha az embereknek fájdalmai voltak. Túl sokszor hallottam Apát, ahogy tehetetlenül nyögve feküdt, mégis mikor meglátott mosolyt erőltetett magára, de a szeméhez soha nem ért el.

-Súlyos a betegséged? - kérdeztem halkan.

Az ajkába harapott, majd felpillantott rám. Abban a nézésben minden benne volt.

-Mondanám, hogy sajnálom, de gondolom tele van vele a padlás. Figyelj, tényleg nem vagyok sorozatgyilkos, csak kicsit zakkant, de… micsoda önéletrajz - nevettem. - Annyit akarok kinyögni, hogy ha nincs hova menned akkor itt nyugodtan maradhatsz. Te se tűnsz egy tipikus baltás gyilkosnak. Ú, van az a spanyol legenda, mi a neve… valami fehér ruhás nőci szelleme. La llorona! Ugye te nem ő vagy?

Mosolyogva rázta a fejét, és úgy tűnt küzd a nevetéssel.

-Oké, akkor maradhatsz - bólintottam.

A keze elindult az enyém felé, de félúton meggondolta magát.

-Gyere, megmutatom hol tudsz aludni - biccentettem oldalra. Szófogadóan követett, de a nappalinál megállt, és a kanapéra mutatott.

Amilyen fájdalmaid lehetnek biztos nem!

-Nem, ott ma én alszok. Ha maradsz, akkor intézkedek ágy ügyben, de most ez a leggyorsabb.

Bevezettem a hálószobámba, ahol kíváncsian körbejáratta a tekintetét.

-Kulcs a zárban, szóval ha gondolod bezárkózhatsz. Bár leteszem a seggem és alszok - vontam vállat.

Megállt előttem és elpirulva nézett rám. Az a tekintet felért a legszebb köszönettel.

-Hát akkor… Jó éjszakát Néma lány! - mosolyogtam rá, majd becsuktam magam után az ajtót.

Hallottam, ahogy kattant a zár, amit teljesen megértettem. Bár irigykedtem, nekem csak egy párnám lenne, ha úgy dönt még is Hasfelmetsző Jack-et tervezne játszani.

Először a fürdőbe mentem, és beálltam a zuhany alá.

-Bazd meg, konkrétan jégkockává fagytatok - néztem le a heréimre.

Egy teljesen random lány miatt, lehet sterilizáltam magam.

-Legalább nem kell több óvszert húznom. Fúj de, a nemi baj nem valami szép dolog - rázott ki a hideg.

Gyakran beszéltem magammal, hiszen “értelmes emberrel is kell”, ahogy szoktam mondani.

Amint végeztem a zuhannyal, alaposan megtörölköztem, és szembe találtam magam egy akadállyal. Nincs pizsamám, a ruháim pedig a szobámban vannak.

-Ki más, ha nem én? De tényleg.

A csípőm köré tekertem egy törölközőt, és a szoba felé battyogtam. Félve kopogtam be a saját ajtómon, miközben megköszörültem a torkom.

-Néma lány, ugye nem alszol? Nem akarlak zavarni, csak elfelejtettem magamnak pizsamát hozni. Beengednél?

A zár kattant, és halvány mosollyal nyitott ajtót, ahogy meglátott viszont az összes vér az arcába tódult. Lehajtotta a fejét, a szőke hajzuhatag, pedig függönyként takarta el előlem. Arrébb lépett, hogy be tudjak menni mellette. Gyorsan a szekrényhez siettem, de ahogy elengedtem az engem takaró anyagot, egyből földre hullott. A ruhákat a farkam elé téve fordultam a lány felé, aki paradicsom piros volt, de közbe küzdött a nevetéssel.

-Ha a balfaszság szobrának kéne egy modell, én vagyok a tökéletes - vontam vállat zavartan. - Nos, szívesen az ingyen mozit, megyek és felkötöm magam egy zoknival.

Csak akkor jutott el a tudatomig, hogy pucér seggel vonultam ki a szobából, amikor egy kuncogás mellett zárta be mögöttem az ajtót.

-Szeretnének mások ilyen fokhagyma segget - néztem bele a nappaliban található tükörbe.

Belebújtam a boxerbe, és a trikóba, majd végre lefeküdtem a kanapéra.