A Pajzs mögött folytatása, ezúttal Arthur Leclerc főszereplésével.
"Hiába kiáltok, senki nem hallja meg a hangom. Így hát inkább, a csend békéjét választom."
-Arabella Fontaine-
"Ha már valaki árnyékában kell élnem, kiélvezem a félhomály adta lehető...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Este már majdnem aludtam, mikor Arthur befeküdt mellém az ágyba, és apró puszikkal kezdte elhalmozni az arcom.
Kuncogva fordultam felé, aki kihasználva a helyzetet, azonnal behajtotta a jó éjszakát csókját.
Finom, cirógató táncot jártak az ajkaink, ami miatt forróságot éreztem a combjaim közt. Arthur morogva választotta szét őket, és felém kerekedett.
Az ujjai erősen markoltak a combomba, miközben a lábaim közt feküdt. A jobb alkarján támaszkodott a fejem mellett. Teljesen elrejtett a teste, mindenem befedte.
-Nem akarok olyan messzire menni, ahol belepusztolok a leállásba - motyogta, de csak milliméterekre távolodott el a számtól.
-Muszáj leállnod?
Nevetve nézett a szemembe, majd hozzám nyomta magát. Odalent. A levegő megakadt a tüdőmben, és a vállába markoltam.
-Le kell állnom? - kérdezett vissza.
-Nem.
Úgy kapott az ajkam után, mintha csak az tartaná életben. Teljesen megváltozott. Irányítani kezdett, a keze egyszerre volt mindenhol, amit nyomban követtek a csókjai.
Az ujjai eltűntek a tőle lopott pólóm alart, végig simítottak az oldalamon, egészen a mellem vonaláig. A mutatóujját végig húzta a meredező bimbómon, ami miatt felsóhajtottam.
Felegyenesedett, és átemelte a fején a felsőt. Legszívesebben egész nap néztem volna a felsőtestét, de visszatérve hozzám, a nyakam kezdte csókokkal behinteni. A hátába markolva lendítettem felfelé a csípőmet, amiért felmordult. Újra és újra hallani akartam, ezért ismét megmozdultam, de a csípőmbe markolva tartott a helyemen.
-Ha nem maradsz nyugton, végetér, mielőtt érezhetnélek - mormogta a fülembe. - Vegyük le szépen ezt a vackot! - markolta meg a pólót.
Óvatosan kibújtatott a ruhából, így már csak egy bugyiban feküdtem alatta. Elpirulva néztem az arcát, ahogy végig járatta rajtam a tekintetét. Mindig azt olvastam, hogy a nők eltakarják magukat, én viszont beakartam szívni azt a tekintetet, ahogy figyelt. Tele voltam hegekkel, soha el nem múló zúzódádokkal, mégis a leggyönyörűbbnek éreztem magam.
Lehajolt a mellkasomhoz és a nyelvét kidugva, végig szántott egészen a nyakamig.
A hajába markolva próbáltam még közelebb férkőzni hozzá.
A keze lassan elkezdett fentebb araszolni a bugyimig. Megremegtem, ahogy végig simított az anyagon, Arthur pedig belemosolygott a csókba. Körözni kezdett a csiklómon, ami miatt felnyögtem.
A mellbimbómat végig karcolta a fogával, majd apró csókokkal hintette be. Váratlanul erősen beszívta, ami miatt csillagokat láttam. Szívásnyomokat hagyva maga után, levándorolt a hasamon, majd megragadta a bugyi anyagát és a szemembe nézve kezdte levenni.
