Karddal védve

10.fejezet

Olyan nehéz elhinni mindazt, amit hallottam. Egy világ omlott össze bennem, és most, a darabokat kellett valahogy összeraknom.

Arthur szorosan tartott, mintha attól félne, hogy ha elenged, el is veszít. Felemeltem a fejem, és a szemeibe néztem. Látni akartam benne a reményt, az erőt, amit eddig mindig megadott nekem.

Egész életemben azt hittem, hogy valami baj van velem. A gyógyszerek, az orvosi vizsgálatok, a szüleim aggodalmas tekintete mind ezt erősítették. Most pedig hirtelen kiderül, hogy mindez talán egy hazugság volt? Hogyan lehet ezt feldolgozni?

-Miért tennének ilyet velem? - suttogtam, a könnyeim újra eleredtek.

-Nem tudom, Bella. De neked most az a legfontosabb dolgod, hogy a lelkeddel foglalkozz. A többit bízd rám! Annyi terhet veszek le rólad, amennyit lehet.

-Szükségem van rád- suttogtam.

-Milyen szerencse, hogy nem megyek sehova.

Nyomott egy puszit a homlokomra, és lassan ringatni kezdett.

-Meséltem rólad a családomnak - szólalt meg halkan. - Elmondtam, hogy egy angyal lépett az életembe. Lehoztad nekem a földre a mennyországot, én pedig megküzdök érted bármilyen démonnal. Együtt megoldunk mindent, mert jól figyelj rám Arabella - az állam alá téve az ujját biccentette fel a fejem, hogy a szemembe nézhessen. - Te vagy minden, amit remélhettem. Bár tudom, nem én vagyok az a férfi akit érdemelsz, de igyekszem azzá válni. Így, hogy a hangod is hallom…és a nevem volt az első szavad sok sok év után, már nem szabadulsz tőlem. Mikor azt mondtam, az esőben elraboltad a szívem, komolyan beszéltem. Szeretlek téged.

Egy újabb könnycsepp gördült végig az arcomon, de ezúttal a boldogságtól.

-Több vagy, mint amit valaha reméltem - suttogtam. - Miattad akartam újra élni, és a tudat, hogy ez lehetséges… Én is szeretlek Arthur - mosolyogtam.

Közelebb hajolt, és egy csókot nyomott az ajkaimra. Tele volt ígérettel, vággyal, és félelemmel.

-Szeretném, ha bent lennél majd velem, a pszichológusnál - motyogtam, miközben a pólójával játszottam.

-Minden úgy lesz, ahogy te szeretnéd. Alig várom, hogy lelépjünk innen - nézett szét a kórteremben.

-Mesélsz nekem a… a családodról? - emeltem rá a tekintetem.

Mosolyogva dőlt hátra, velem a karjaiban. Kellett valami, ami elvonja a figyelmem eg időre, a saját szüleimről.

-Apám meghalt, mikor kamasz voltam. Fantasztikus ember volt, talán a legidősebb bátyám, Lorenzo hasonlít rá a legjobban. Mindig csináltunk valamit, szegény Anya, soha nem unatkozott mellettünk. Charles, a másik fivérem, ő feljutott a Forma-1-be, a Ferrari pilótája. Nagyon várják, hogy megismerjenek, Charlotte és Desiree, a sógornőim, kifejezetten izgatottak, hogy új csaj kerül a bandába. Szeretni fogod őket, ők pedig imádni téged. Jó emberek fognak körül venni Bella, nem engedem, hogy máshogy legyen. Ha bekerülsz a Leclerc családba, már pedig benne vagy, akkor foggal körömmel fog mindenki védeni. Ez egy ilyen véd-, és dacszövetség, ami köztünk van.

-Jó sokan vagytok - mosolyogtam.

-És nőtt a létszám - csókolt a hajamba.

Arthur szavai melegséget okoztak a szívembe. Az érzés, hogy nem csak Arthur áll mellettem, hanem egy egész család, aki vár rám, megerősítette a hitemet, hogy olyan jövő várhat rám, amiről álmodoztam a magányos éjszakáimon.

-A családunk mindig is nagyon összetartó volt. - folytatta - Amikor apám még élt, szinte időt töltöttünk együtt, és sokat tanultunk tőle. Miután elment, anyánk erején felül teljesített, hogy megadja nekünk, amire szükségünk volt.  Most, hogy felnőttünk, próbálunk minél többet együtt lenni, és mindig is támogatjuk egymást. Viszont tagadhatatlan, hogy mindhárman sérültünk a veszteségben. Enzo-t, Charlotte gyógyította. Charles pedig Desiree-ben találta meg az élet értelmét. Számomra pedig, de vagy az a nő, aki mellett az a férfi lehetek, aki titkon akartam. Ami egyébként hihetetlen számomra - rázta a fejét nevetve.

-Ezt, hogy érted?

-Fura, hogy neked én vagyok az első választásod - vont vállat.

-Miért? - húztam fel a szemöldököm.

-Én mindig a b opció voltam - nézett a szemembe.

És akkor megláttam. Ő se volt sebezhetetlen.

-Számomra az egyetlen vagy - mondtam elpirulva.

Nem kellettek szavak, abban a csókban minden benne volt, amibe hívott.