Karddal védve

19.fejezet

A nap már lassan lemenőben volt, amikor kikötöttünk a család jachtjánál. Arabella kíváncsian pillantott körbe, próbálva kitalálni, miért hoztam ide. Nem gyakran használtam a jachtot, leginkább csak nyári kiruccanásokra, általában Charles ment ki vele a vízre, de mostanában a pelenkák tengerében úszkált. A kikötőben csend honolt, csak a víz halk csobogása hallatszott, ahogy a hajó lágyan ringott a hullámokon.

-Gondoltam, eltölthetnénk itt egy estét - mondtam, miközben felsegítettem a fedélzetre. - Semmi hivalkodás, csak mi ketten.

-A semmi hivalkodás, és a jacht, nem fér meg egymás mellett, remélem tudod - nézett rám nevetve.

Megforgattam a szemem, és segítettem neki fellépni a hajóra.

Megálltam a kormány előtt, és Arabella kíváncsi tekintete tüzében, elindultunk a nyílt vízre. A lemenő Nap fénye aranyszínre festette a vizet. Mikor már eléggé eltávolodtunk a parttól, leállítottam a motort. A telefonomon elindítottam egy halk zenét. Az ajkamba harapva előhúztam a zsebemből a kis dobozt, amit egész nap magamnál tartottam. Arabella épp a korlátnak támaszkodott, és a látványt csodálta. Melléléptem, és a kezébe adtam a dobozt.

-Nyisd ki - mondtam egyszerűen.

Arabella félve ránézett, majd vissza rám, mielőtt kinyitotta volna. Egy finom, ezüst gyűrű csillogott benne.

-Tudom, hogy nem most van itt az ideje az eljegyzésnek - kezdtem, miközben átkaroltam a derekát. - De szeretném bizonyítani, nem csak neked, vagy magamnak, hanem mindenkinek, mennyire komolyan veszem kettőnket. Mennyire komolyan veszlek téged. Egy nap, ha már mindketten készen állunk rá, akkor ezt az egyszerű kis karikát felváltja majd, egy gyémánttal kirakott gyűrű, amivel megkérem a kezed. Szóval, elfogadod tőlem, az ígéretemmel együtt?

Arabella halkan nevetett, de a mosolyában ott volt valami megkönnyebbülés. Kinyújtotta a kezét, én pedig óvatosan felhúztam a gyűrűt az ujjára.

-Nem mintha bárki mással el tudnám képzelni - mondta végül, és megcsókolt.

Mintha valami romantikus filmben lettünk volna, ahogy összeértek az ajkaink, szinte leszakadt az ég. Olyan hevesen kezdett esni az eső, mint mikor először találkoztunk. Arabella felnézett az égre, én pedig egy lépéssel hátrébb álltam, és felé nyújtottam a kezem.

-Mit csinálsz? - nézett rám összehúzott szemöldökkel, de a tenyerét, az enyémbe csúsztatta.

-Megtáncoltatlak - feleltem, miközben magamhoz húztam.

Arabella elnevette magát, de nem tiltakozott, amikor a derekát átkaroltam, és lassan táncolni kezdtünk a fedélzeten. A zene halkan szólt a háttérben, de az eső egyre erősödött, és a víz most már nemcsak körülöttünk, hanem rajtunk is ott meglátszott. A ruhánk átázott, de egyikünk sem törődött vele. Olyan volt, mintha a világ többi része megszűnt volna létezni, és csak mi ketten maradtunk volna.

Arabella szorosan hozzám bújt, a fejét a mellkasomra hajtotta. Az ujjaim lassan simították a hátát, és próbáltam elraktározni ezt a pillanatot, a nevetését, az eső illatát, és azt az érzést, ahogy teljesen jelen van mellettem.

-Tényleg minden álmom valóra váltod? -  kérdezte halkan, és felnézett rám.

-Ez a terv.

Arabella a tarkóm köré fonta a kezét, és a tekintetében ott csillogott valami több, mint amit szavakban ki lehetne fejezni. Lassan lehunytam a szemem, és újra megcsókoltam. Ezúttal lassabban, mintha az idő tényleg megállt volna körülöttünk.

-Ideje hazamenni - mondtam.

Arabella szorosan hozzám simult, mintha azt akarná, hogy a pillanat még tartson egy kicsit tovább. A kezét az enyémbe csúsztatta, és csendben álltunk a kormány mellett, ahogy a hajó átszelte a vizet.

Ahogy a jacht lassan elérte a kikötőt, a part fényei visszavezettek minket a valóságba. Kikötöttem a hajót, és segítettem Arabellának lelépni a fedélzetről. A ruháink teljesen átázottak voltak, és a hajából néhány nedves tincs az arcába hullott. Pont ugyanolyan angyali volt, mint azon az éjszakán.

Arabella megfogta a kezem, és lassan elindultunk a parkoló felé. A csend most már kellemesen töltötte ki a teret közöttünk, mintha mindketten tudtuk volna, hogy amit az este során átéltek, az valami mélyebb és erősebb köteléket jelentett.

-Azt hiszem, most már igazán szükségem lesz egy forró zuhanyra - nevetett fel halkan, amikor elértük az autót.

-Remélem csatlakozhatok - mondtam mosolyogva, ahogy kinyitottam neki az ajtót.

Arabella nevetve beszállt, én pedig gyorsan körbementem az autó másik oldalára. Ahogy elindultunk, a kerekek alatt csendesen fröccsent a víz, a világ pedig újra mozgásba lendült körülöttünk. A város fényei felragyogtak az úton, és a visszapillantó tükörben a kikötő lassan eltűnt a háttérben.

Arabella mosolya ragyogó volt, és a szemeiben ott csillogott az a különleges fény, amit már oly sokszor láttam, de sosem tudtam megunni. Az eső most már csak egy halk zizegés volt az ablakon, ahogy közeledtünk a lakásunkhoz.

Hihetetlen, hogy az élet milyen különös fordulatokat képes okozni. Alig pár hónapja, még playboy életvitelem volt, most pedig, felnőve, egy csodálatos nővel készülök megosztani az életem.

Akinek én vagyok a választottja, nem pedig csak egy maradék, mint megannyi lány éreztette velem. Arabella, engem akar, én pedig csak őt akarom.