A Pajzs mögött folytatása, ezúttal Arthur Leclerc főszereplésével.
"Hiába kiáltok, senki nem hallja meg a hangom. Így hát inkább, a csend békéjét választom."
-Arabella Fontaine-
"Ha már valaki árnyékában kell élnem, kiélvezem a félhomály adta lehető...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arabella mellett feküdtem, ő pedig a mellkasomhoz bújva, mélyen aludt. A karján járattam az ujjaimat, mikor egy orvos nyitott be a szobába. Amint meglátta, hogy a lány elaludt, elégedetten bólintott.
-Ön hozta be?
-Igen, a barátja vagyok.
-Ki jönne a folyosóra? Szeretnék váltani Önnel néhány szót.
-Természetesen.
Lehámoztam magamról, Bella karjait, majd nyomtam egy gyors csókot a homlokára, és követtem az orvost.
A folyosón intett, hogy menjek utána egy kevésbé forgalmas részre. Mikor egy kieső sarokhoz értünk, halkan szólalt meg.
-Utána néztem kicsit Madmaselle Fontaint kortörténetének, és találtam néhány aggasztó dolgot. Nem beszélhetnék róla, pláne nem Önnel, mert nem családtag, de aggódok.
-Bella azt mondta, esélye van normális életre.
-Ez így is van. Minden eredménye megfelelő, a gyógyszerek mellékhatásai nem jelentkeztek, vagy csak mérsékelten.
-Nem igazán értem mire céloz - ráncoltam össze a homlokom.
Az orvos mély levegőt vett, és zavartan a földre nézett, mintha a szavakat keresné.
-Tudja, Monsieur…?
-Leclerc. Arthur Leclerc.
-Arthur, nézze, az egész történetében van valami, ami nem stimmel. Madmoiselle Fontaine tünetmentes. Nem találtunk semmi olyan fizikai elváltozást, ami indokolná a korábbi diagnózisait. Nincsenek olyan laboreredmények, amelyek alátámasztanák a gyógyszerek szedésének szükségességét.
-Tehát azt mondja, hogy Bella egészséges?
-Nem egészen. Azt mondom, hogy sosem volt igazán beteg.
Értetlenül néztem rá, próbáltam feldolgozni, amit mondott.
-Miért szed akkor gyógyszereket? Miért hiszi azt, hogy beteg?
-Ez a legnagyobb kérdés, és ez az, amiért aggódom. Valaki vagy valami elhitette vele, hogy beteg. És ez nagyon káros lehet.
Egy pillanatra csend borult ránk, ahogy próbáltam megérteni az orvos szavait.
-Nem szeretnék vádaskodni, de felmerült bennem a Munchausen-szindróma lehetősége. Ez egy olyan mentális betegség, ahol az illető meg van győződve arról, hogy beteg, vagy szándékosan idéz elő tüneteket magán, vagy egy szerettén, hogy figyelmet kapjon.
-Szóval Bella ezt... kitalálta? - kérdeztem, még mindig döbbenten.
-Nem feltétlenül tudatosan. Lehet, hogy valaki más játszott szerepet ebben, valaki, akinek s gondozásában állt. Fontos, hogy most segítsünk neki megérteni, hogy nincs szüksége a gyógyszerekre, és hogy mentálisan is felépüljön.
