Harmadik nap

19 1 0
                                    

Miután egy csütörtöki napon az utolsó pénzemet is elköltöttem gyógyszerre , és megpróbáltam megölni magam, ami nem ment..
Elkezdtem gondolkozni.

Mi is az öngyilkosság? Mikor saját magad életét elveszed saját akaratodból.

Vajon mi a baj velem? Mi is a gyökér ok ?-ez a két szó számomra édes-kesernyés ízt hagy a számban .
Csalódtam emberekben, pozitívan és kellemesen,mindenki meglepett körülöttem.
Ma már nem látom ha sírnak.. ma még én sem sírtam. Aggódik értem , látom.
Ádám a mindenem, a jelenlegi egyetlen boldogságom. De nem érzem egy túl biztos pontnak.

-Tudod mi a vicces az öngyilkosságban?- kérdeztem Ádámot amint a kocsiban ültünk .
Le állította a "Baba" névre hallgató szemünk fényét, az Audit és rám nézett .
- Szerintem ebben semmi vicces nincs.
- Ugyan csak kicsit, kiváncsi vagyok mit mondasz, legalább tippelj valamire!- igyekeztem biztatni . Tudtam hogy nem fog tippelni, sosem volt szokása , de nekem ez a szövegem.
Pár perc farkas szem nézés után megadtam neki a választ .
- Az hogy feladod.. Mindent feladsz olyat is amire nem is gondolna a legtöbb ember. Minden egyes apróság át fut a fejeden és mindennel meg kell békélned hogy fel tudd adni.. Minden számla,vagy bank, minden szolgáltató. A főbérlőm, a lakó társam, a mekizés és a Burger King is. A testvéreim , a szüleim. Azok akik meghaltak.. és a sok ígéret amit megszegek.. mindent feladsz

Csak bámultunk előre a parkolóban. Hosszú perceken keresztül nem szóltunk egymáshoz , csak a rádióban szóló dob ritmusára vertük az ujjainkkal az ülést. Végül ő törte meg az idilli csendet.
-Ne tedd ezt.. megígérted -láttam hogy piros a szeme a pólóján pedig apró könnycseppek voltak.- Kis ujj esküt tettél hogy nem próbálod meg újra , és nekem fontos vagy.. Én szeretlek Nana..

Azóta is ez jár a fejemben.Vajon el tudom neki hinni amit mond? Vajon meggyőztem magam annyira hogy újra próbáljam amint egyedül leszek? Vajon vagyok e elég bátor élni?
..nevezhetnek gyávának.. nem érdekel
Az elhatározásom azon a csütörtökön szilárd volt.. nem akartam felkelni pénteken

De ma már hétfő van. Elment ez a nap is. Ezer és egy gondolat ment át a fejemben. Ma voltam a pszichológiai központban. Szörnyű érzés volt a tudat, hogy sok ember szerint nekem itt a helyem. Én pedig csak reménykedtem hogy minnél előbb el mehetek ebből a letargikus épületből. Mire vissza értünk Ádám házához picit meg tudtam nyugodni. Az autó mosás olyan rutin szerű volt hogy már megnyugtatott. A legutolsó madár kaki is eltűnt a Babáról. A fű és a csend képes volt megnyugtatni. Az hogy nem faggattak kérdésekkel még inkább. Le ültem enni az asztalhoz egyedül.

Közben rá kellett hogy jöjjek, nem azért eszem mert éhes vagyok, azért mert ez a szokás. Ez nyugtatja meg Ádám nagymamáját aki a szívemhez nőtt. Hallják a konyhából a csörömpölést és ők is megnyugszanak.
Viszont fürdeni egyedül megyek.
Náluk kád van. És azzal szemben egy tükör.
Fürdés közben a testemen lévő hibákat nézem.

Nem vagyok szörnyűen ronda, de szép sem vagyok. Ilyenkor a testvéreim jutnak eszembe. Ők gyönyörűek. Vékonyak, de mégis szép gömbölyded lett a testük. Szép a hajuk mindannyiuknak, kezelhető és be van festve. Az arcuk  egyedi , szép az orruk. Mindegyikük arcán van egy jellegzetesség amitől még szebbnek hatnak.
Nekem miért nem juthattak ilyen gének? Bármennyit ehetnek , sosem híznak el. Én viszont sosem láttam még a lengő bordáimat. Ha meghalnék XXL méretű koporsó vagy urna kéne nekem.

A hajam rövid, és mintha egy madárfészekre hasonlítana. Sötét barna színe van de mindenki feketének nézi . Emellett nekem a legsötétebb a bőröm színe. Ez gyülöltem magamban mindig is.

Ahogy a tükör előtt állok és a hajamat mosom , pózokat próbálok be. Ám egyszer csak ki tör belőlem a sírás. Be tapasztott szájjal ülök a csúszós kádban, reménykedve hogy senki sem hallja meg. Pár perc után abba hagyom a sírást, mintha elfogytak volna a könnyeim. Be fejezem a fürdést és össze fonom a hajamat.
Le ülök a székre és meggyújtom a cigarretámat. Ennek a napnak is vége. Egy nappal biztosan közelebb vagyok a halálhoz.....csak ne fájna ennyire a hasam

Ideje be szedni a frontint..

Nana élete Where stories live. Discover now