Nana élete

Tizenhetedik nap

A mai napot ezzel a képpel kezdeném. Kocsi mosás közben ilyen volt az ég és a parkoló.

Tízkor keltem fel. Meglepetésemre Ádám már ébren volt. Fél kilenc óta fent volt.
Reggeli kis bújci az ágyban,majd ki keltem és meg kávéztam.
Kávé közben az életemet féltettem. Egy apró kis darázs nagyon vonzónak talált,és többször is elment a testemtől centikre. Be rohantam a házba és vissza ültem. Ezt talán háromszor játszottam el.

Jelenleg 31 fok van kint. Nem tudom hogy vagytok vele, de én nem bírom a hőséget. Ilyenkor egész nap csak a vízben áztatnám a testemet. A ventillátorral szemezek egy ideje. Ha be kapcsolnám talán kicsit jobb lenne.
Ádám egész jól tűri a meleget. Ha 35 fok felett vagyunk,akkor viszont ő is szenved.
Jelenleg vissza tudott aludni kicsit.
Én az ágyban fekszem mellette,és gondolkozom. Egész sok mindenen.
Vajon én jó barát vagyok e?
Mikor Titával a játszó terén beszélgettünk mondtam neki valamit.

-Tita,őszintén neked már problémád van az alkohollal. Minden nap minimum egy sört megiszol.
-Nem is.
-Tita hányszor dobtam ki utánad az erkélyről a szemetet? Mindig volt ott kettő doboz sör minimum és egy kis Unicum szilva.
Erre már nem felelt. Le hajtotta fejét.
-És emlékezz vissza. Hányszor mondtam neked hogy beszélgessünk. Szarul érzem magam, szánj rám időt.
-Igen?
-És te mit csináltál? Ittál vagy dolgoztál. És csodálkozol hogy meg akartam ölni magam?
-Én nem csodálkozok Nana. Én voltam az egyetlen aki tudta hogy minimum meg fogod próbálni.
Fel álltam a hintáról és elé álltam.
-Én ezt ki szerettem volna magamból adni. És csak neked tudtam akkor még így beszélni a saját dolgaimról. És ahelyett hogy egy hangya fasznyi időt szántál volna rám, az elméletben legjobb barátodra, elmentél inni hajnalokig.

Ez a jelenet az utóbbi napokban nagyon sokszor játszódott le a fejemben. Talán már túl sokszor is. Az egész jelenet szörnyű volt.
Tita sírt én pedig csak mondtam. Haragudtam rá.  De úgy érzem,nem voltam túl jó barát hozzá.  Azóta alig beszélünk. Csak pár mondat.
Hiányzik a telefonálás vele,és a messenger beszélgetések.
Tita a legrégebbi barátom. Lassan hat éve ismerem. Mindig is ki egészítettük egymást.
Ő a Hold én pedig a felkelő nap. Vagy éppen ő a  Bánat az agymanók című filmből én pedig a derű. De ez így volt jó.

Pár hónappal ezelőtt emlékszem, a húgommal ültünk az Árkádban és ettünk.
-Annyira bosszantó hogy mindenki elvárja manapság,hogy te gyereket szül. Kb mint nő ez a hivatásod. Minnél több gyereket szülni.- meséltem neki szinte felháborodva.
-Hm.- le nyelte a falat mekijét.- Én sem szeretnék. De ezzel nincs is baj.
-Ugye?- majd én is haraptak egy falatot.
-A tested tönkre megy.
-A gyógyulási folyamat irtó hosszú és kényes.
-Magadra is alig lesz időd.
-Pénz. Kurva sok pénz.
-Jézusom ne is mond.
-És ugye nem mindegy,kinek szülsz gyereket.

Ezt a témát még alaposan ki beszéltük. Ádámmal egyszer beszélgettünk család alapításról,még kint nálam az erkélyen.
-Én nem szeretnék gyereket.-Rá sem tudtam nézni. Valamiért szégyelltem ezt a mondatot.
-Tényleg?- hallottam a meglepődést a hangjában.
-Tényleg. Sok indokot tudnék neked mondani miért nem. De első sorban,ez az én testem. Es az én életem.
-Hm. Hát rendben.- felelte majd ő is a kilátást vizslatta tovább.-Én szeretnék családot. Egy gyereket minimum de inkább a kettőt. De ha te ezt így akarod meg van hozzá minden jogod
Mikor ezt a beszélgetést meg ejtettük még nem voltunk együtt. Ádámmal a kapcsolatunk eleje amolyan Barátság Extrákkal sztorinak indult.
A sors fintora hogy egész jól megvagyunk. Másodjára.

Egyszer szét mentünk, kb egy vagy másfél hónappal ezelőtt.
Teljesen össze törtem lélekben. Annyira sírtam,hogy háromszor is hánytam.
Amíg Ádám össze szedte a cuccait a lakásban tartottam magam amennyire csak tudtam. Ki kísértem az ajtóhoz majd láttam ahogy ki lép rajta. Amint be csuktam az ajtót össze estem az előszobában sírva.
Közösen megbeszéltük. Éreztük mindketten,hogy ez így nem jó. Ő is és én is fontosnak tartunk ugyan olyan dolgokat. Mint a saját magunk fejlődése,saját magunk kapcsolata,nyugalom és kommunikáció. Ő is és én is éreztük,ebben a kapcsolatban ez nincs meg.