Nana élete

Harminckilencedik-Negyvenegyedik Nap

Ma már nem érzem szükségét a mindennapos írásnak. Úgy érzem gyógyulok minden nappal.

A mai napon nem mentem dolgozni. Tegnap éjjel Ádám sírva hívott fel.
-Ne...ne..ne haragudj.- igyekezett ki préselni szavakat sírás közt.
-Életem,nyugi semmi baj. Dehogyis haragszom.
Csitítani kezdtem. Nem akartam hogy azért hagyja abba a sírást,mert ezt kéne tenni.
Azt akartam,azért hagyja abba a sírást,mert meg tudott könnyebbülni.
Azt mondják, hogy a könnyek, a lelkünk és szívunk kézzel fogható bizonyítéka.
Mikor valaki sír, akkor a fájdalom amit a lelkében érez, fizikai formát ölt. Persze ha be ütöm a lábujjamat az asztal sarkába,könnyek szöknek a szemembe.
Valahogy ilyen a sírás is. A lelkünk akkora fizikai fájdalmat él át, hogy ki kell adnia magából.

Szerintem ez nagyon durva. Jelenleg nem találok rá jobb szót. Ha én sírok ez eszembe sem jut. Egyszerűen csak fáj.
Viszont mikor a telefon túlsó végén hallottam sírni azt az embert,aki rám vigyázott mikor én sírtam össze facsarodott a szívem.
Annyira megöleltem volna. Babusgattam volna. Bármit megtennék,hogy le vegyek róla egy kicsit is akár. Hogy jobb legyen,egyszerűbb legyen neki.
Most már úgy érzem,lélekben készen állok arra,hogy tudjak neki segíteni. Már nem csak meghallgatni akarom a problémáit, hanem osztozni szeretnék rajta.
-Elmegyek az Ákoshoz,rendben?
-Menj kicsim,nyugodtan.
-De ugye,- halottam ahogy a hangja elcsuklik.- ugye emiatt, nem fogsz megharagudni? Vagy akár szakítani velem?- újra fel sírt.
-Ugyan,ugyan kicsim dehogyis. Az Ákos a legjobb barátod. Nem foglak eltiltani tőle, és én is örülök ha vele vagy. Menj nyugodtan baba. Én majd itthon várlak,rendben?
-Biztos?
-Biztos.
-Rendben. Szeretlek baba.
-Én is szeretlek téged baba. Óvatosan vezess,rendben?

Le tettük a telefont, én pedig elég gyorsan el aludtam utána. Az éjszaka közepén arra riadtam fel,hogy a lábam véletlen hozzá ért az övéhez.
-Hhh!- felültem. Mikor realizáltam,ki is fekszik mellettem azonnal megöleltem.
-Baba,baba nyugi semmi baj. Csak én vagyok az.
-Hány óra van? Mikor értél haza? Miért nem keltettél fel?
-Hajnali kettő van. Egy órája vagyok itthon. Hoztam neked Bacon King Jr.-t, és én igyekeztem de nem ébredtél fel.

Ölelkeztünk a sötét szobában. Örültem hogy itthon volt. És hogy egyben volt. Én vissza feküdtem aludni, ő viszont nem.
Hajnalban,mikor felkeltem, még mindig ébren volt.
-Kicsim,nem fogsz ellesni? Már negyven van.
-Neee...- ki futottam a konyhába. Elkezdtem össze szedni magam.
Utálok elaludni.
-Be vigyelek kocsival?
-Á, elméletben még el érem a buszt.
-Hadd vigyelek inkább be.- ki tárta karjait én pedig közéjük feküdtem. -Vagy mi lenne ha ma itthon maradnál? Én is itthon maradok, és pihenünk közösen.
-Szeretnéd?
-Ühhüm.- szorosabban ölelt meg.
-Rendben. Akkor ma nem megyek.

Jelenleg másnap van. Lassan fél tíz.
A pánik rohamok talán egyre gyakoribbak. Az elmúlt két hétben ez volt a második.
Szörnyű érzés.
A testem el kezd remegni a semmiből.
Mikor rá jövök, hogy remeg a kezem, megpróbálom le állítani.
Majd el vesztem a testem felett minden irányításomat.

Rá jövök,nem tudom le állítani a remegést,és ez be indítja a folyamatot. A lábam is elkezd remegni, majd az egész testem. Kontrollálatlan.
Ez a legjobb szó.
Ki adom a parancsot a testemnek,hogy hagyja abba a remegést, az viszont nem válaszol. Ugyan úgy remeg.
El indítom a jobb kezemet hogy le fogjam a testemet, de meg sem mozdul.
Semmire sem reagál.
Eközben érzem, ahogy a szív verésem fel gyorsul. Szinte ki akar ugrani a helyéről. Ha ilyenkor mérnénk vérnyomást,biztos iszonyat magas lenne. Ilyen 170/240 köré tippelném.
Emellett,nem kapok levegőt. A légszomj.
Kapkodom a levegőt. Nem tudatos döntés volt a heves levegő vétel. A testem irányít.
Bármennyire is hevesen lélegzem,nem kapok semmi oxigén. Nincs elég a világon.

A fejemben pedig, a következő zajlik le.
"Most mi történik? Meg fogok halni? Nem kapok levegőt! Hagyd abba a remegést!! Levegőt!...levegőt!!!...LEVEGŐT!!"
Miután ki dugtam a fejemet az ablakon, és az agyam kapott oxigént, rá jöttem.
Ez egy pánik roham. Lélegezz. Ne törődj semmivel. Csak vegyél mély levegőt. Hármat.
Majd miután kicsit le tudtam nyugodni, jött a sírás.
Ezt már tudtam irányítani. Aztán még sem.

Ez így egy kibaszott körbe-körbe fogócska.
Pánik roham,sírás. Pánik roham,sírás. És újra indul. Ezt a kört négyszer futottam le.

Vajon ez megint újra kezdődik? Mint a szüleim válása után? Hova meneküljek? És ha nem tudok?

A munkahelyemet még mindig nem döntöttem el,hogy szeretem-e vagy mégsem.
Hiányzik a legjobb barátom. Tita.
Arra gondoltam, délután be megyek hozzá a munkahelyére kicsit beszélgetni.
Fogalmam sincs, még mikor. Tegnap is mentem volna, de az áram ki maradás közbe szólt.
Ki égett a belső áram elosztó a lakásban.
Ádám szakmája villanyszerelő. Nem hisz önmagában. Abban, hogy képes rá. Igazából minden téren kételkedik önmagában.
Ennek ellenére neki állt megszerelni. És sikerült! Olyan ügyes!

Kristóf jut eszembe. Úgy rémlik ezt a nevet adtam neki.
Ő egy kis ezer mesternek tartotta magát. Sokáig én is. Büszke voltam arra, hogy az én párom képes igazából bármire.
Utólagosan azt mondom,csak akkor volt képes rá ha szánt rá időt.
Nem szeretett költeni semmire. Ingyen vagy használtan szereztünk be mindent. Mint például azt az undorító ki húzhatós piros bőr kanapét amin egy évet aludtunk. Az is ingyen volt.
Volt nálunk kisebb fel újítás. A konyha szekrényeket le csereltük. A régi az már undorító volt.
Ahelyett hogy a kukában landolt volna, össze kalapált valami macska játékot belőle.
Undorítóan nézett ki. És büdös volt. De nem lehetett megszabadulni tőle, mert ő csinálta a macskáknak. Mikor költöztünk, akkora örömmel csapkodtam szét, mintha találtam volna egy ezrest a földön.
Ádám nem ilyen. Ezt szeretem benne.
Nem állítja magáról, hogy ő mindenhez ért. És mindent meg tud csinálni.
Tudja,ha a vizet kéne megszerelni, akkor vízszerelőt kell hívni. Ha a tetőt szeretné megcsinálni, akkor ácsot kell hívni.
Ugyan akkor tudja, ha villanyt kell szerelni, amíg a tudása elég, addig arra ő is képes.
Nem fogja meg játsszani magát.
Ugyan akkor tudja azt is, ha használt egy kanapé, ki tudja ki volt benne.

Sokak szerint nagyzolás. Szerintem nem az. Én ezt becsülöm benne.