Nana élete

Kilencedik nap

A mai nap kivétel volt.

Jól olvassátok, kilencedik nap. Tegnap Ádám ki javított, miszerint el vagyok csúszva egy nappal. Így szeretném korrigálni a helyzetet.

Illetve, a kép amit láttok, az a szoba, amiben tengetem a napjaimat az utóbbi időkben.

Szóval. A mai reggelen, nem a puszikra keltem. El kell ismernem, nem volt a legjobb érzés így kelni, miután kezdtem hozzászokni.
Fél kilenckor, nyakatekert pózban ébredtem, az üres helyre magam mellett.
Azonnal a telefonomhoz fogtam, miután rá jöttem, Ádám még nincs mellettem.
Megnyugvással töltött el, hogy írt, itthon van csak még reggelizik.
Vissza feküdtem, inkább csak forgolódtam, mint aludtam volna.
Majd reggeli kávé, és cigi kombó. Ádám jelenleg is mellettem alszik, míg én nektek írok.

Vajon hogy tudnak ennyire hozzánk nőni emberek? Ha vele vagyok, kicsit olyan érzés mintha mindig is ismertem volna. Mintha egy étteremben, kérhetnénk mondjuk lecsót, és olyan íze van, mint amilyet az ízlelőbimbóink preferálnak.
Vagy, talán klisé (de le szarom!) , be mennénk egy házba és tudnánk mindent. Hogy merre van a WC, és a spájz melyik ajtó mögött van.
Hogy mik a szokások abban a házban.
Mintha haza mennénk.. És én így érzem magam vele.

Az előző párommal, két évig voltunk együtt. Kristóf, számomra olyan volt mint egy süti recept.
Le van írva minden, de ha csak kétszer többet keversz rajta, el is rontottad.
Hiába olvastam el ezt a receptet, sose sikerült jó sütit csinálni.
Nem mesélt a gyerekkoráról, és semmi közös nem volt bennünk. Ő inkább megváltozott a kedvemért, minthogy kompromisszumot kössünk.
Ha csendben volt, nem tudtam mi jár a fejében.
Ha nevetett, nem tudtam hogy min.
Ha mondott valamit, nem tudtam komolyan gondolja e?

Hiába voltunk együtt két évig, és éltünk együtt két évig. Nem tudtam őt ki ismerni. Számomra ez bántó volt. Az egyetlen amit tudtam róla, az hogyan viselkedik ha veszekedtünk. Miket fog mondani. És hogy én miket fogok neki mondani.
Na jó ez így nem igaz, tudtam róla például mi a kedvenc kajája, és sütije. De ebben mértünk mindent? Kínai szezámmagos csirkén, és bármi piskótás sütiben?

Idén,januárban szakítottam vele. Én mondtam ki a végét. Elköltöztem anyámhoz. Elkezdtem lakást keresni, és így találkoztam Ádámmal.

Egy munkatársam ajánlotta, miszerint neki kell valaki a lakásba, így vissza kapja a kaukciót, nekem pedig lakás kell.
Ennek már négy hónapja.

Mégis, az élet fintora talán,hogy ha csendben van, vannak tippek a fejemben mire gondolhat. Általában el is találom.
Ha nevet, tudom miért nevet. És együtt nevetünk.
Számomra ő nem egy recept. Ha hasonlítani kéne valamihez őt is.. ő nekem olyan mint..

Mint a saját receptem. Mikor össze dobsz mindent a konyhában, mert éhes vagy. És valamiért annyira fantasztikus lesz az étel. A szívedből főzöl. Igen... nekem ő ilyen.

Ádám anyja gyakori vendég ebben a házban. Minden második nap átjön. Mostanában uborkát hoz a kertből.
Akármikor itt van mindig be néz a szobába.
Ma nem aludtam mikor itt volt, s láttam az aggódást az arcán. Furcsa, hogy olyan emberek aggódnak érted, akik pár hónapja ismernek csak.
A saját anyám még mindig nem nézett felém.
Tudja, hogy mit tettem. Tudja, hogy megpróbáltam megölni magam.
De nem ír. Nem hívott fel. A nővéremen keresztül sem üzent semmit. Azt hinnéd, a saját anyádnál jobban nem szeret téged jobban senki. Ez szomorú, mert van olyan aki jobban szeret.

Anyám a hibáimat látta meg bennem. Az apámra való hasonlóságot, az anyósára való hasonlóságot. Úgy érzem, a jó dolgokat el is felejtette.

Az utóbbi pár hónapban a következő mondatokat halottam tőle leginkább:
" Vegyél vissza az egódból, túlságosan nagyképű vagy!"
"Apádra jobban hasonlítasz minden téren, mint rám!"
"Hát ez hihetetlen, hogy veled ilyen dolgok történnek! Nem hiszem el, hazudsz kislányom!"