Nana élete

Tizenhatodik nap

Éjjel nem aludtam.
Ádámmal úgy beszéltük meg,megvárom míg haza ér reggel,hogy délután többet tudjunk aludni közösen.
Éjjel megnéztem az Alkonyatot,Így nevelj a sárkányodat 3, és a Spárta a köbön filmeket.
Egyetlen csomag chips kivételével megettem mindent. És ittam egy Monstert. Mangósat.

Nagyjából hajnali ötig tudtam fent maradni,párszor ki mentem este cigizni. Van egy bizonyos "holtpont" amit ha az ember át lép,nagyon nehéz elaludni. A test felfogja,hogy most még nem fog lefeküdni,és ébren tartja magát. Egy pillanatra úgy tűnt,át estem ezen a ponton. Valószínűleg igen,a sok éjszakai műszak miatt tudom milyen érzés.
Viszont ezt bizton állíthatom,ha le teszed a tested vízszintbe,mindegy hogy át estél-e vagy nem.
Reggel fél hatkor el aludtam. Ádámmal megbeszéltük,hogy haza jön és közösen elmegyünk boltba. Az alvás miatt ez most nem jött össze.

Dél körül keltem fel,olyan ki pihenten,hogy a maratont is le lehetne velem futtatni. Vagy 14 órás műszakot le húzni.
Az összes redőny teljesen le volt húzva,az ajtón Ádám türülközője volt rá terítve. Üveges ajtó van nála,így a fény 80%-át ki tudta szűrni. Olyan sötét lett a szobában,hogy telefonnal kellett világítani.

Miután össze szedtem magam,ki mentem a mosdóba. Majd a konyhába,megcsináltam a kávémat és ki ültem a teraszra.
A terasz felett sötét barna,talán inkább narancssárga üveg van. Délelőtt a nap még nem süt oda,de délben mikor én épp ki mentem ébredezni a fejem felett sütött.
Nem bírtam ki sokáig,át ültem a padra a körte fa alá. Sok szúnyog megy oda,gondolom azért mert az üveg alatt plusz tíz fok van.

A munkahelyemen gondolkoztam. Láttam egy opciót,miszerint egy régi munkahelyemre vissza tudnék menni. Elektronikai gyár volt, több mint egy évet voltam ott. Volt SMT sor és kézi beültetést is végeztünk. Én az elsőn voltam rajta.
Szerettem,sosem volt unalmas ha ment a sor.
Be adtam oda a jelentkezést, és azon gondolkoztam bárcsak mehetnék inkább oda.
A jelenlegin a fél gyárat ismerem. Annak a fele a családom,a másik pedig volt munkatársak és ismerősök. Nem tudom hogy dolgoznék e így ott. Családdal nem jó mindig együtt lenni. Pláne nem egy helyen dolgozni.

Mint a futó tűz úgy terjedt el a híre hogy ott jártam interjún. Ezt nem akartam. De sajnos megtörtént. Most pedig csöng a telefonom egyfolytában. És a Messengerem tele van üzenetekkel.
"Na mit mondtak,jössz?"
"Ne aggódj,majd én segítek!"

Ettől csak még inkább nem szeretnék oda menni.
Amíg Ádám jött volna velem,nem lett volna probléma. Viszont ő marad a három műszak melett. Az idő beosztásúnk így necces lesz. Mikor én szabadságon leszek, ő dolgozni fog,és fordítva.

Később olyan egy óra körül Ádám is felkelt. Néztem hogy van az ágyon plusz egy plüss, de nem tudtam hogy ez most mi.
Vajon az enyém? Vagy az övé és valahol megtalálta.
-Megtaláltad az ágyon az ajcsidat?
-Az az enyém?
-Nem. Magamnak vettem egy "I love you!" plüsst.
Könnybe lábadtak a szemeim. A legutolsó plüss amit kaptam a névnapomra volt. Egy oroszlán volt, és vele járt csoki is.
Lilinek neveztem el. Viszont a sok költözés miatt,valahol eltűnt. Nagyon sajnáltam.
Viszont csak plüsst még soha nem kaptam.

Egy kis világos szürke koala,ami egy szívet szorongat. Rajta a szeretlek felirat található angolul.
Miután be mentem hozza a szobába és alaposan meg ölelgettem,ki mentünk enni a konyhába. Joghurt és vajas kifli volt az én választásom. Az övé pedig joghurt és puding.
Beszélgettünk egy keveset és vissza mentünk a szobába.

-Baba.
-Hm?
-Én tudom hogy most nem vagy túl jó lelki állapotban.
-Igen?- egy pillanatra megijedtem,hogy elolvasta amit írtam.
-De azért ennyire ne hagyd el a szobát. Katasztrófa volt reggel mikor be jöttem.
-AAA ne haragudj, össze akartam szedni reggelre mire haza érsz,csak be aludtam.

A délután folyamán veszekedtünk Ádámmal. Én elkezdtem össze pakolni a cuccaimat,fél úton meg-meg állva. Épp a telefonomat néztem és igyekeztem neki válaszolni,mikor be jött a szobába.
-Baba ne haragudj,én nem akartalak megbántani. Sajnálom.
Pityeregtem. Le ült mellém az ágyra és együtt pityeregtünk.
-Én csak.. nem érzem magam jól. Hiába telt el több mint két hét,még mindig eszembe jut az öngyilkosság.
-Életem de miért nem mondtad?
-Mert neked is van bajod,és tehernek érzem magam,főleg mikor ilyenekről beszélek neked.
Pár perc néma csend és szoros ölelés után ő szólalt meg elsőnek.
-Add a kis ujjadat.
-Csak nem?
-Most a szent ígéret meg fog születni. Egyikünk sem fog egy veszekedés vagy probléma miatt még egyszer arra szavazni hogy össze pakolunk és elmegyünk. Rendben?
-Rendben.- össze kulcsoltuk az ujjainkat.
-Mesélj kincsem,mik jártak a fejedben?
-Én.. én..- éreztem ahogy jönnek elő a könnyek szinte megállíthatatlanul.- Én úgy érzem akkor be kellett volna fejeznem. Ha nem vagyok hülye már meghalhattam volna. Ha vagyok elég bátor akkor ki ugrom az ablakon.
-Kincsem..- még szorosabban ölelt magához. Éreztem ahogy a könnyei a vállamra esnek.
-És olyan sok emlék jut eszembe. Rosszak is meg szépek is, de a szépekről az jut eszembe hogy ilyen már úgysem lesz. És úgy érzem hogy,soha nem fogom tudni megoldani a problémáimat.
Sikerült vissza nyelni a könnyeimet. Ádám is meg törölte az arcát.
-Közösen pici... közösen megoldjuk.
Talán még fél órán keresztül feküdtem a mellkasán és a plafont bámultuk mindketten.
-Baba, el akarok menni kocsit mosni. A Nissant le kéne már. Van kedved eljönni velem?
-Persze hogy van baba! Veled akár a világ végére is elmennék.
-Elmegyünk majd a Tomiba is és veszünk csokit vagy chipset rendben?
Bólintottam. Fel öltöztünk mindketten, és mindkettő kocsi kulcsot zsebre vágtuk.

A Nissan és az Audi között körülbelül 30 év a különbség.
Az Audi modern. Központi zár,kipörgésgátló,szervó kormány,tempomat, és minden egyéb amit el tudtok képzelni az benne van. A Baba munkába járó kocsi. Hoszabb távra megy vele. Illetve ez a "menő" verda. Ha családi vagy bármi más rendezvény van, a Babával megy/megyünk.
A Nissan ezzel szemben,semmi elektronikai plusszal nem rendelkezik. De ez így van jól szerintem. Be ültünk a kocsiba, és elindultunk a szomszédos városba. A Tesco parkolóban van egy kocsi mosó. Oda be parkoltunk. Az úton oda felé Ádám megjáratta a motort, a 120 majdnem megvolt.

Kocsi mosás után vissza jöttünk a kis faluba. A Tom Market tele volt,egyikünk sem szereti a tömeget, így inkább ki hagytuk a nasit.
Mikor be ültünk a kocsiba Ádám feje előtt egy akkora pókot láttam meg,hogy ki akartam pattanni a kocsiból. Ádám hősiesen ki tessékelte a kocsiból, én pedig nem tudtam le vakarni magamról a gondolatot,"Vajon hány ilyen szörnyeteg van még a kocsiban?"
Elindultunk haza felé,kicsit hoszabb úton. A kör forgalomhoz érve Ádám rá lépett a gázra. Teljesen az ajtóhoz préselődtem. Kapaszkodni sem volt időm,így igyekeztem nem kinyitni az ajtót. Mikor be gurultunk a ház elé ,megkértem hogy menjünk még egy kört.
És akkor most mondom mi is a különbség ami rá kényszerített arra,hogy a Nissannal menjünk tovább,és nem az Audival.
Az összkerék meghajtás!
Az Audiban összkerék meghajtás van. Sokkal jobban tapad. Hegyi utakon vagy nagyon szlalonos utakon lehet érezni a teljesítményt.
Viszont ő arra van tervezve,hogy az utazás minnél kényelmesebb legyen. Ne érezd az út minőséget,vagy a kanyarok ívét.
A Nissan nem rendelkezik ezzel a plusszal. Így amikor rá tekert Ádám a kormányra,mindketten dőltünk. És ráadásul légzsák sincs. Nem tagadom,voltak éles pillanatok,mikor majdnem oda vesztünk mindketten.
A mai alkalom után várom hogy kész legyen bele az új motor. És mielőtt ki próbálnánk közösen,én magam fogom ki takarítani az autót.

Este még a szokásos körök megvoltak. Ádám ragaszkodik egy mondathoz. Tíz perce nyaggat én pedig feladom.
" Az éjszaka folyamán még nemi szerveinket össze érintve egymás felé kifejeztük szeretetünkez. Utána ettünk szendvicset a konyhában. 
-Van még valami amit szerinted írják bele?
-Nem. Semmi.