Nana élete

Száztizenkilencedik Nap

"Üvöltsd azt, hogy minden rendben,
Legyél hangos, szépen csendben!
(...)
Mutasd mennyit érsz,
Így bárhova elérsz!
(...)
Te is oda férsz még a képre,
Nem csak a szélén állhatnál,
Mutasd meg hogy mégis látszanál!"

USEME-Mézmocsár

Még mindig hiányzik. Még mindig sírok.
A Spotify listámat át válogattam. Nagyon sok zenét csak át pörgettem mindig, úgy döntöttem ki szedem azokat amiket tényleg szeretek. Kb 350 zenét kukáztam ki.
Jelenleg 750+ zene van a kedvelt dalok között.
Ebből több mint kétszáz Oliverhez köthető.

Mindig Shazammal le szedtem a zenéket a kocsiban. Vagy éppen meg kértem hogy küldje át nekem őket.
-Úgysem mented le.Minek küldjem át?
-Dehogynem le mentem. Az összeset le mentettem.
-Hiszi a piszi.

Jelenleg ezek fájnak. Kezdem el hinni hogy csak emlékek maradnak utána.
Keserédes emlékek.

Nem tudok már úgy rá nézni egy kocsira hogy ne elemezzem ki.
-Na vele nem fogunk versenyezni.
-Miért?
-Látod hogy négy kipufogó van alatta?
-Aha. De ez miért fontos?
-Nagyobb nyomaték. Ez elpicsázna minket.

Nem tudok már úgy a polcon lévő Dobby Legó-rá hogy ne jusson eszembe.
-Ezt szeretnéd?
-Uhhum.
-Hát, akkor Dobby lesz az első lego. Közösen ki rakjuk majd.
-Nem, ez az én legom.
-Oké oké.
-De azért segítesz majd?
-Persze.

Nem tudok már úgy sorikra tekinteni mint eddig.
-Így jártam anyátokkal.
-Az egy jó sori.
-Gyerek koromban az volt a kedvencem. Most újra nézem.

Nem tudok már filmekre sem úgy tekinteni.
-Baba, magyar szinkron??
-Bocsánat lusta voltam, vissza állítom.
-Eredeti hang. Az a legjobb.
És sajnos igaza van.

Már Pécsre sem tudok úgy tekinteni.
Nagyon szeretem a szülő városomat...
De annyiszor kocsikáztunk céltalanul.
Ugyan azokon az utakon végig mentünk százszor. Beszélgettünk, zenéket mutattunk egymásnak.
Egyszer mesélt valami pára gyilkosról is. Meg beszéltük hogy mindketten kicsit be vagyunk ettől parázva.

Akárhányszor elmentünk anyuék háza előtt este, mindig jó hangosan dudált. Nem azért hogy vegyék a lapot. Hanem azért hogy kicsit bosszantsa őket.
Egyszer ki ugrottam a kocsiból, mert láttam egy cicát és még akartam simogatni. Utána ha látott bármerre macskát, mindig le lassított és félre húzódott. Csak hogy meg tudjam simogatni őket.

....Pécs,Harkány, Siklós, Orfű.
Nem megy... Egyszerűen el sírom magam miközben írok nektek.
Annyira hiányzik..
A tudat pedig hogy tényleg csak emlékek maradnak, még inkább fáj.

-A baba meg marad mindenképpen.
-Nem úgy volt hogy el akarod adni?
-Meggondoltam magam.
-Hogy-hogy?
Felém fordult a kocsiban.
-Ugye mi sokat randiztunk.
-Igen.
-És nagyon sok randink volt ebben a kocsiban.
-Uhhum.
-Ha egyszer lesz esküvőnk, abban a kocsiban szeretnék elhajtani veled, ami végig velünk volt. Ami végig nézte azt, ahogy beléd szerettem..
-Oh baba... Ne csináld mert be könnyezem.
-Még azt is tudom, mire lesz az első táncunk.
-Na mire? - kérdeztem tőle nevetve.
-Várj, be rakom. - gyorsan ki kereste.
-Erre emlékszem.
-Ez volt az első amit át küldtem neked. Nekem, ez a mi közös zenénk.

Még egy sztorit el esélyek nektek.
Egyik nap, elmentünk moziba. Szakítás után voltunk nem sokkal.
-Ez jó film volt. Tetszett.
-Nekem is, örülök hogy jó volt.
-És akkor most.. Mi legyen?
-Hát, ha van kedved és időd, akkor kocsikázhatnánk. - Ki nyitotta az ajtókat, majd ki nyitotta nekem is.
-Oksi.

Keresztül futottuk Pécset. Közben a Martinért aggódtunk. Fent volt Balatonon akkor, hozzá teszem ez nyáron volt.
-Menjünk fel hozzá?
-Tényleg fel jönnél velem Balatonra a Martin miatt?
-Persze. Kedvelem őt. És én is aggódok érte. Plusz, amíg dumcsiztok bele teszem a lábaimat a Balatonba.

El indultunk, de később írt hogy megy aludni, család is alszik szóval ne menjünk. Plusz holnap jön haza.
-Most hova menjünk? - kérdezte miközben egy bezárt benzin kúton le parkolt.
Körülöttünk egyetlen lámpa sem volt, csak mi ketten és a baba fénye.
-Jó lenne csillagokat nézni.
-Csillagokat néznél?
-Uhhum. Barcson! A Dráva parton. Le megyünk oda?
-Persze. - El nevette magát, és gyújtást adott.

Le ültünk a lépcsőre, és hulló csillagokat kerestünk.
-Ott volt egy! - fel kiáltottam. - Azt kívánom hogy.. - be csuktam a szememet és erősen koncentráltam a kívánságra. - Ámen! - ki nyitottam a szemeimet.
-Gyönyörű vagy...
-Így nem fogsz hulló csillagot látni.
-Úgy érzem... Nekem már van egy csillagom.
Kicsit később vissza ültünk a kocsiba és elindultunk haza felé.
-Annyira meg csókoltalak volna a parton.. De nem mertelek.
-Miért?
-Mert tudod.. Mi van ha nem szeretnéd.
-Olivér.. Semmi másra nem vágyom jobban mint rád.
Félre húzódott a kocsival, ki csatolta a biztonsági övét, s megcsókolt. Pár percig csak mosolyogtam utána míg ő homlok puszikat adott nekem.

Hajnali négy volt aznap mikor haza értünk. Egy Mekit azért még be szereztünk. Majd együtt aludtunk.
Aznap ölelkezve aludtunk el.
Az egy fantasztikus nap volt...