Campania - Haze Kmor

«10»

«Maico»

-Donatella, te dohányoztál? - kérdeztem tőle enyhén felháborodva. Mégis, hogy jutott hozzá? És miért mérgezi magát?

-Én - kezdte el, de elakadt - Igen, dohányoztam.

-És mégis honnan szereztél bármiféle dohányárut? - kérdeztem tőle, mert el sem tudom képzelni, hogyan kivitelezte. Lefizette az egyik őrt? Vagy alkalmazott hozta neki? Donatella csak megrázta a fejét - Nekem ne rázd a fejed, válaszolj arra amit kérdeztem.

-Nem fogok válaszolni - jelentette ki.

-És mégis miért nem? - kérdeztem, mert már érdekelt.

-Mert azzal bajba sodrom azt az embert akitől kaptam. És azt nem szeretném.

-Mivel nem tudlak minden pillanatban felügyelni, ezért nem tiltom meg addig, amíg nem megy a teljesítményed rovására. Érthető? - bólintott - Mit szerettél volna? - kérdeztem, mert volt egy célja, ha be mert jönni hozzám.

-Mi történt a szüleimmel? Miért ölted meg őket? Mióta vannak benne ebben az egészben? És miért? - a kérdései egyértelműek voltak, mégis nehéz volt megválaszolni, hisz nem tudtam pontosan.

-Mindenki egy dolog miatt csatlakozik be egy maffiába. A pénz miatt. Valószínűleg a szüleid esetében is így volt. Nagyjából tíz éve vannak bent a szervezetben. Apád feladata a szállítmányok biztonságos eljuttatása volt egyik pontból a másikba. De mivel ez neki nem sikerült és ellopta tőlem a szállítmányt meg kellett halnia - mondtam el neki az igazat.

-És anyámat miért kellett megölni? - kérdezte felháborodva. Barna szemei szikráztak. Apró teste megfeszült, ebben a ruhában minden porcikáját kiválóan lehetett látni.

-Mert segített apádnak. Rajta volt a kamera felvételén.

-Nem hiszek neked - markolt bele a hajába. Én a gépem felé fordultam és két kattintással megnyitottam a felvételt a lopásról. Tisztán lehetett látni az arcukat. A lövöldözés résznél leállítottam, mert Donatella összerezzent.

-Mostmár elhiszed Dony? - kérdeztem tőle az új becenevén. Olyan gyönyörű a neve, mint ő.

-Ne hívj így - nézett rám csúnyán a barna szemével.

-Úgy hívlak ahogy akarlak. Az én tulajdonom vagy - mondtam, majd felálltam a székemből. Visszafogtam a késztetést, hogy személyesen fogjam be a lepcses száját - Nekem most dolgom van, ha nincs több kérdésed - mondtam majd kinyitottam az ajtót - Holnap még én leszek veled edzésen. Ne késs el.

«Donatella»

Másnap korán felriadtam, mert csak azt a videót láttam, ha csukva maradt a szemem, akár egy pillanatra is. Amúgy is Maico azt mondta, hogy időben érjek oda, szóval úgy tettem.

Tíz perccel az edzés előtt már ott voltam a terem előtt. Még mielőtt beléptem volna ittam néhány kortyot, hisz szükségem volt rá.

- Korán jöttél - mondta Maico, amint bementem.

- Nem tudtam aludni és valaki azt mondta, hogy ne merjek késni - mondtam, miközben leraktam a dolgaimat. Nem volt sok minden nálam, csak egy törölköző és egy liter víz. Bár ha még szükségem lenne rá, akkor az edzőterem rendelkezik egy vízautomatával.

- Elvárom, hogy az emberek tiszteljenek. És az egyik formája ennek az, ha pontosan érnek oda és ezzel nem húzzák az időmet. Kezdj egy kis futással, de nem szeretném, hogy kifáradj, mert ma a közelharcra fókuszálunk és oda kell minden erőd - fura, eddig bármit is csináltunk még Amoval is, akkor is a lelkemet ki kellett futnom a legelején.

Amikor kész voltam egy nagy ringbe mentünk. Az eddigi magabiztosságom eltűnt, hisz Maico mégis milliárdszor edzettebb, mint én. Maico a pólója széléhez nyúlt és egy gyors mozdulattal levette magáról. Azt a ku... A szemem rá volt tapadva a hasizmára. Úgy kellett felébresztenem magamat a transzból. Maico száján mintha egy apró mosolyt láttam volna. Fura, még sosem láttam mosolyogni. Mindig csak komor, magabiztos és érzéketlen képet vágott.

- Most hogy kibámultad magad elkezdhetjük - elpirultam, hisz mostmár biztos, hogy észrevette - Azt szeretném, hogy próbálj meg megtámadni. Mintha én lennék az ellenség. Fel akarom mérni a tudásod - na az a tudás nem létezett. Sosem verekedtem még. Elkezdtem felé összeszorított ököllel közeledni, de megállított - Ha így megütsz erőből eltöröd az ujjadat. Szorítsd meg így - mutatta a saját kezén. Mivel nem sikerült megfogta a kezemet és beállította. A bőröm bizsergett az érintésétől. Amikor elvette fura hiányérzetem volt. Nem, Donatella, felejtsd el. Elkezdtem újra támadni - Ne közvetlenül támadj. Ahhoz túl apró a tested. Egyből kivédik. Felejtsd el a hasat és a fejet. Támadj a bordákra és a nyakra. Úgy sokkal több hatást érsz el - tettem amit mondott és sikerült egy ütést bemérnem a bordájára. Elmosolyodtam a sikerélménytől.

Még egy darabig próbáltam ütögetni, kisebb nagyobb sikerrel. Valószínűleg rám unhatott, mert elkezdett támadásokat bemérni. Nem erősen, de így sem volt kellemes. Tuti fekete foltjaim lesznek mindenhol. Majd egy ütés után megbotlottam és a földre zuhantam. Próbáltam felállni, de Maico nem engedte. De sikeresen meg tudtam úgy rúgni, hogy ő is odaessen hozzám. Csak az nem úgy történt, ahogy akartam. Hiszen Maico rajtam landolt és azon kívűl hogy nem kaptam a súlya miatt levegőt ott volt az a tényező is, hogy az arca néhány centire volt az enyémtől.

-Na most próbálj meg szabadulni Dony - mondta Maico mosolyogva. Ez a szemét élvezte a szituációt. Próbáltam rugdosni, de minden mozdulatommal hozzá kellett érnem, amit nem akartam. Így is túl sok volt a közelsége - Én is így gondoltam - mondta, majd felállt. A kezét nyújtotta, amit nem egyből, de elfogadtam. Mivel nagy erővel húzott fel hozzácsapódtam. Egyből hátraléptem, majd Maicora néztem.

-Most mit csináljak? - kérdeztem Maicot, mert egy ideje csak egy helyben áll és gondolkozik.

-Mára szabad vagy. Dolgom van - bólintottam, majd elkezdtem az ajtó felé sétálni - Ja és Dony? Szép volt.