Campania - Haze Kmor

«21»

«Donatella»

"Este tízkor a szobámban találkozunk

-A"

Abriana. Minden létező imát elmondtam, hogy ne amiatt hívjon, hogy tudja mi történt a bátyjával. Nem tudtam, hogy hogy reagálna. Vajon ideges lenne? Vagy elfogadná? De úgy tűnik nincs más választásom, mint hogy ma este tízkor ezt magamtól találjam ki.

Egyből elindultam, hogy megtaláljam Giát. Tudnom kell, hogy ő mit gondol erről. Beletelt néhány percbe, hogy nyomára akadjak ebben a hatalmas házban, de az ablakon kinézve megláttam a kertben cigizni. Miért nem egyből erre gondoltam.

- Stresszesnek tűnsz - mondta miután megpillantott - Nem lazított el eléggé Maico este? - kacagott fel a saját viccén.

- Hahaha nagyon vicces - imitáltam nevetést - Abriana találkozni akar ma velem. Szerintem tudja - mondtam neki aggódva. De a reakciója meglepett, hisz Gia hangosan fekevetett.

- Látnod kellene a fejed - folytatta a nevetést - Abrianának nemsoká születésnapja lesz, én és Lanza is ott leszünk. Ez olyan visszafogott buli lesz a lányok között - egy kicsit elkomolyodott és úgy folytatta a beszélgetést - Aggódsz, hogy mi lesz, ha megtudja, hogy lefeküdtetek? - kérdezte, engem egyből elkapott egy rossz érzés. Kurvára lefeküdtem a bátyjával úgy, hogy Abriana volt a legkedvesebb velem. Már az első naptól.

- Szerinted hogy fogadná? - néztem rá, mert ő jobban ismerte Abrianát.

- Szerintem nincs sok mindentől félned. Abriana mindig is azzal basztatta Maicot, hogy mikor lesz barátnője, mert szeretne magának egy nővért - a barátnő szótól borsózott a hátam.

- Én nem vagyok a barátnője - vágtam rá egyből, hisz ez pontosan így volt. És nem is szeretnék az lenni. Még a barátja sem. A gondolat, hogy egy helyen legyek vele émelyít. Rossz módon. Bármit mondhat Elina, vagy mutathat, nem fogja felülírni azt, hogy Maico megölettette a szüleimet. Nem tudom, hogy ezt valaha meg tudnám bocsátani. De nem is szeretném, mert nincs indokom, hogy megbocsássak. Maico semmi számomra, csak egy hiba, amit az alkohol hatására elkövettem. Gia nevetése vitt vissza a valóságba, ahol feltett kézzel védekezett.

- Megértettem, nem kell levenni a fejem - magyarázkodott, de én még mindig Abrianán filóztam.

- Te elmondanád neki? - kérdeztem, mert őszintén fogalmam sem volt hogy el kéne-e mondanom, vagy sem.

- Nem. Szeretem Abrianát, de nem kockáztatnék .

- Szóval mégsem vagy olyan magabiztos abban, hogy jól fogadná - Gia nézéséből már láttam a választ. Nem tudja. De miért is tudná, nem hinném, hogy találkozott ilyen szituációval, mint a jelenlegi.

~.~

Féltem? Valószínűleg ez így volt. A szekrényemben találtam egy koktélruhát, ami talán megfelelő egy születésnap megünnepléséhez.

Abriana ajtaját nyitva találtam, így kopogás nélkül beléptem. Megszokottnál hangosabb zene szólt és színes fények világítottak a nagy lámpa helyett.

- Hát te is megérkeztél - pattant fel a földről Abriana és megölelt. Körülnéztem, de még csak Lanza volt itt, Giana még nem volt jelen. De nem kellett sokat várnunk, Gia röpke két perc múlva betorpant a szoba ajtaján.

- Most, hogy mindenki itt van - kezdett bele a vendéglátó - Kezdődjön a buli!

- Lehet egy kérdésem? - néztem a lányokra, akik engem néztek - Ha szülinapod lesz akkor miért nem például a nappaliban vagyunk? Maico nem tud róla? - néztem az érintett lányra, aki a szekrényéhez lépett és kivett egy zacskót, a földre dobta, majd elmosolyodott. Fű.

- Ezért nem tartjuk máshol. Maico megölne, ha tudná, hogy ez a birtokomban van. Főleg, hogy az ő áruja. Mondjuk, ez lehet megnyugtatná, mert tudná, hogy nem valami szar minőségű füvet szív a pici hugocskája. Csak egy dolog változott. Már nem vagyok olyan pici - nevette el magát és én egyetértettem. Abriana most lesz tizennyolc éves. Már el tudja dönteni mit akar - Benne vagy Dona?

- Még szép. Mindent az ünnepeltért - mondtam és leültem a lányok mellé. 

(Tudom, hogy nem lett a leghosszabb rész, de már megérdemlitek a folytatást. Köszönöm a támogatást és minél hamarabb megpróbálom hozni a folytatást. Részletes magyarázatot a profilom posztjai között találsz) - Haze <3