Campania - Haze Kmor

«3»

«Maico»

- Főnök? Jól vagy? - kérdezte Amo, a jobb kezem. Nem láttam tisztán a dühtől. Hogy voltak képesek eltitkolni, hogy van egy lányuk. Aki mellesleg nem egy kisbaba, hanem huszonéves.

- Duilio amint hazaértünk futtas le egy alapos háttérellenőrzést a Belotti családról. Minél részletesebb legyen és keress nyomokat Donatellaról. Nem lehettek képesek eltitkolni egy embert. Lanza és Cappi ti itt maradtok addig, amíg a takarító csapat meg nem érkezik és felügyelitek a munkájukat. Minden bőröndöt pakoljatok ki és rakjátok el úgy, mintha semmi nem történt volna. Mi addig Amóval és Duilióval elvisszük a foglyot és kifaggatjuk. Maradjatok elérhetőek - mondtam, ezzel átlépve a két hullán. Amo felkapta a Belotti lányt Duilio és Giana meg jött utánunk.

A házhoz érve Donatellát az egyik cellába rakták be. A kocsi ajtaját becsaptam, hátha segít lenyugodni.

- A dolgozó szobámban leszek. Giana maradjon a Belottival, Duilio te mehetsz a dolgodra, Amo te velem jössz. Amint felébred szólj - mondtam Gianának és elindultam - Hívd fel az összes hozzátartozóit azoknak a biztonságiaknak, akik tegnap a lövöldözésben meghaltak. Ezután vedd fel a kapcsolatot az orvossal és kérj jelentést a megsebesültekről. Elmehetsz - mondtam majd beléptem az irodámba és magamra zártam annak ajtaját, hogy senki se tudjon megzavarni.

Egy pohár whiskey mellett rágyújtottam a szivaromra és elkezdtem tanulmányozni a halottak és a sérültek sorát. Három olyan emberre lett volna szükségem a mai szállítmányhoz, akikre jelenleg nem tudtam számítani, szóval először ezt kellett elintéznem. Elkezdtem telefonálni és röpke öt percen belül újra teljes volt a csapat. Felvettem a telefonomat és felhívtam Duiliot. Amint felvette beleszóltam.

- Egy dolog kimaradt. Kérlek arról is csinálj jelentést, hogy kivel állt közel a Belotti család. Egy hónapig legyenek megfigyelve, hogy észlelünk-e valami gyanúsat. Ha igen jelentsd azonnal azt is - válaszra várás nélkül leraktam.

A csapatomból Duilio a legtehetségesebb tech dolgokban. Giana az én gyilkosom. Lanzara, Galtemre és Cappora bármit rá tudok bízni, hisz mindent elintéznek. És végül Amo volt a jobb kezem. Talán nevezhetjük barátomnak is. Ők alkotják a bizalmasok körét. Ők azok, akik mindenbe be vannak avatva. A telefon megcsörrent, Giana az.

- Elkezdett ébredezni főnök - szólt bele a telefonba Gia.

- Mindjárt ott vagyok - mondtam, majd bontottam a vonalat.

«Donatella»

Fájt a fejem, hideg volt. Kinyitottam a szemem, de a fájdalom csak erősödött. Egy fehér koszos szobában voltam. Inkább nevezném cellának. Van itt egy pohár víz. Nem kellett volna meginnom, de a szomjúságom győzött az agyam felett és megittam.

- Hol vagyok? - kérdeztem válaszért reménykedve, ha nem lennék egyedül.

- A főnök nemsoká itt lesz, ő elmond neked mindent - szólalt meg egy nő. A hang irányába fordultam és egy fiatal nő ült egy széken. Ő volt az aki lelőtte a szüleimet. Egy gyilkos ült előttem és félő, hogy engem is olyan könnyedséggel ölne meg mint őket. A szüleim. Egy maró érzés szúrt bele a mellkasomba. Meghaltak. A kezemmel letöröltem a könnyemet, de nehéz volt, mert ki voltam láncolva.

- Ki a főnök? - kérdeztem gyengén, bár volt egy sejtésem a választ illetően.

- Maico Campania - mondta és abban a pillanatban nyílt az ajtó - És itt is van - belépett az ajtón az a fekete hajú férfi, akit főnöknek neveznek mindegyik csicskása.