Campania - Haze Kmor

«5»

«Donatella»

A napjaim a Campania birtokon monotonon teltek. Felkeltem, reggeliztem, kottáztam, ebédeltem, kottáztam, futottam, majd aludtam. Ezt mind egyedül. A mai napom is pont ugyanebben a bioritmusban telt addig, amíg Maico meg nem jelent az ajtómban. Egy zongoristáról szóló könyvből néztem fel.

- A mai naptól fogva intenzív edzéseken és kiképzéseken kell részt venned. Meg kell tanulnod, hogyan tudod megvédeni magadat minden fegyverrel és nélküle. Ez nem vita tárgya.

- Mégis miért kéne tudnom megvédenem magam?

- Mondom nem vita tárgya. Amo tizenöt perc múlva itt van, hogy elkezdjétek az első edzést. Addig készülj el - mondta, majd a válaszomat meg sem várva kisétált a szobámból.

Még el sem telt a tizenöt perc, de már Amo a szőke hajával az ajtómban állt.

- Készen állsz? - kérdezte tőlem, de látszott rajta, hogy egy kicsit feszült ettől az új szituációtól.

- Készen lehet állni erre egyáltalán? - kérdeztem vissza, mire Amo is olyan bizonytalanul nézett, mint amilyen én voltam.

Nem, egyáltalán nem voltam eléggé felkészülve erre a szenvedésre. Miután Amo futtatott fél órán keresztül intenzíven már akkor láttam a mennyek kapuját. Vagy a pokolét, nem voltam magamnál, így nem tudtam megkülönböztetni. Majd egy falmászó gép elé állított. Azért gép, mert ez nem egy sima falmászó fal volt, ez mozgott mászás közben.

- Ezt ugye te sem gondolod komolyan - néztem rá Amora döbbenten - Két lábon nem tudok megállni, nem hogy mászni.

- A főnök üzenete egyértelmű volt. Fél óra futás, tizenöt perc mászás, húsz perc erősítés, tíz perc nyújtás majd húsz perc önvédelem.

- Akkor hívd ide az idióta főnöködet, mert én ezt nem fogom megcsinálni - Amo nagyot nyelt a mondandóm hallatán.

- Ma nincs jó kedvében. Csinálhatod lassan is, de szerintem nem akarsz packázni ma Maicoval.

- Pedig én innen nem mozdulok. Vagy ide hívod, vagy én megyek magamtól - Amo szemei nagyra kerekedtek amint kimondtam a mondatom utolsó felét.

- Hívom, de figyelmeztetlek, ennek nem lesz jó vége - tisztában voltam vele, de nem tudtam vele mit csinálni. A földre feküdtem, mert még mindig szúrt az oldalam és nem kaptam elég oxigént.

«Maico»

Az irodám ajtaja nyílik. A papírokból felnézve Duilio ideges tekintete fogadott. A szemöldökömet felvonva figyeltem rá.

- Cosmo Bellugi 12 raklapot szállított le a megbeszélt 15 helyett. A pénz már egy hete át lett küldve, 3 órája érkezett meg a szállítmány a 6-os pontra. Kerestük Bellugit, de nem válaszol a telefonra, Galtem lenyomozta, épp a Genovese hotelben tartózkodik a 8-adik emeleten a 250-es számú szobában. Gépe reggel 4 órakor indul Kanadába - amikor befejezte a székből felállva az ajtó felé indultam. A nyakamat séta közben kiroppantottam.

Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom.

- Főnök van egy kis baj - mondta Amo a vonal másik felén.

- Megsérült volna? Mert ha nem, nem látom a probléma forrását - mondtam idegesen, miközben lehúztam a maradék whiskeymet.

- Donatella megtagadta az edzést. Vagyis feladta - mondta félve Amo a túloldalon. Tudja, hogy nincs jó napom, mert ma fogok leszámolni Cosmoval.

- Mondd meg neki, hogy ez az egyetlen alkalom, amikor elmehet. De csak azért, mert most kaptam a fülest, hogy Cosmo le akar lépni. Álljon készen mindenki. Nem elég, hogy benne volt a raklap ellopásában, most is lopott tőlem - leraktam a telefont és Duiliora néztem - Szólj a 7-es egységnek, hogy akció van. Közepes felszereléssel készüljenek, Cappi intézze a hotelt, emberek ne legyenek útban, és készüljenek a fogadtatásunkra. - az ajtón benyitva megérkeztem a raktárba. Golyóálló mellényt magamra húztam, majd fegyvert vettem magamhoz. Velem nem fog senki szórakozni - Lanza maradjon itt fülesnek, Duilio küldje át neki az élő alaprajzot, amin majd nyomkövetővel lát minket. A többiek jönnek velem. - a garázsba lejutva 3 kocsi állt a többiekkel. A legelsőbe beültem, majd követett Amo. Duilio, Galtem és Giana már a kocsiban ültek, és amint meglátott minket Galtem nyitotta a dobozt, amiben a fülesek voltak. Mindenki elvett egyet és a helyére rakta.