Campania - Haze Kmor

«17»

«Ismeretlen szemszög I.»

-Mi történt már megint? - vette fel idegesen a telefont Cappi.

-Attól még, hogy krízis helyzet van nem kell ilyen gorombának lenni drágám - szóltam bele a telefonba és előkészítettem az adatokat, amik ahhoz szükségesek, hogy elmondjak minden fontos információt.

-Tudom, csak most volt ez az egész betörés és mindenki teljesen ki van még akadva. Teljesen új biztonsági felszereléseket raktak fel, a ház egy bunker lett. Mit tudtál meg a betörésről.

-A bátyám volt az. Donatella kell neki, bosszút akar állni.

«Donatella»

Egyből szétrebbentünk, amint meghallottuk a telefon hangját. Maico kirakott az öléből és a telefonért nyúlt.

-Campania - szólt bele a telefonba Maico - Nem, nem a legalkalmasabb időpont - valamit mondott az illető a másik oldalon - Rendben, megyek - rakta le a telefont majd rámnézett - Mennem kell, valami van a rendezéssel. Ötre legyél kész.

Az órára pilantottam és már négy óra volt. Sietnem kell, különben nem fogok elkészülni. Gyors lezuhanyoztam és elkezdtem a hajammal babrálni. Egy elegáns kontyba fogtam, majd egy hajdíszt raktam bele. Sminkemet lazára vettem, csak egy tust húztam, szempillaspiráloztam és fekrajtam egy átlátszó szájfényt.

A ruha gyönyörű volt. Amint felvettem egyből észrevettem a kivágott hátát. Majdnem a fenekemig leért a kivágás. Felraktam még egy nyaklácot, amit a ruha mellett találtam. Gyémánt kirakása úgy csillogott, mint az égen a csillagok.

Kopogtak az ajtómon. Tuti Maico az. Amikor kinyitom az ajtómat öltönyben áll előttem. Eddig is nagyon formaiasan öltözött, de most túltett magán. Megigazította a csokornyakkendőjét és végignézett rajtam.

De én csak arra tudtam gondolni, ami egy órával ezelőtt történt. Ahogy Maico hozzámért. Az ajka a nyakamon és a számon. És én nem tudtam vele betelni.

-Gyönyörű vagy - nézett rám és a kezét nyújtotta - Készen állsz?

Nem, nem állok készen. Nem vagyok felkészülve arra, hogy bevessen egy olyan szobába, amiben betegebbnél betegebb emberek vannak. Bólintottam egyet, mert nem volt más választásom.

-Vannak szabályok, amiket be kell tartanod - ki gondolta volna, Maico nem lenne Maico szabályok nélkül - Nem beszélsz. Elbűvölően mosolyogsz, mint aki mindig ilyen jó modorú, de azon kívül nem csinálsz semmit. Megengeded nekik, hogy megcsókolják a kezedet, mert az én barátnőm vagy és így tisztelnek téged és a választásomat. Ha kijelentek valamit, akkor nőiesen bólogatsz. Nem ajánlom, hogy beszélj a vezetők feleségeivel, mert agymosottak. Ők mindennap ezekkel a szabályokkal élnek. Érthető? - kérdezte tőlem én meg ledöbbenve néztem rá. Ugye nem gondolja, hogy ezt be tudom tartani? - Donatella érthető voltam?

-Igen, az voltál - próbára tettem magamat ezzel a válasszal, hiszen eredetileg a szöges ellentétét mondtam volna. Menni fog. Ki tudom bírni.

Maico kivezetett a házból és egy hatalmas kültéri helyre mentünk, ami az alkalomhoz illően fel volt díszítve. Minden nagyon elegáns volt, különféle alkohol volt található a hely minden pontján. Halk zene szólt, de még senki nem volt itt. Kezünkbe vettük az első pezsgőt.

-Perceken belül megérkezhet az első vendég, szóval készülj. Kérlek, viselkedj - nézett rám kérően. Kezét a derekamra vezette. A ruha háta miatt a csupasz hátamat fogta az ujjaival. Beleborzongtam az érintésébe és egyből a nemrég történt események jutottak eszembe.

A bejárathoz sétáltunk, ahol elkezdtük a vendégeket fogadni. Nem sejtettem, hogy ilyen szinten látványosságnak fognak tekinteni. Az anyukák nem fogadták boldogan a jelenlétemet, hisz a lányuk helyén voltam. Vagyis ők így gondolták. Mindenkivel koccintottunk, kezdek beleszédülni.

-Campania, de rég volt már - jött oda hozzánk egy szakállas, ősz férfi a jobb oldalán egy nála jóval fiatalabb nővel.

-Soloves, de jó újra látni - mosolyodott el egy óra után először Maico egy ember miatt. Kezet fogtak, majd a férfi rám pillantott.

-Hát ez a szépség kicsoda? - kérdezte miközben engem nézett.

-Ő Donatella Belotti, a barátnőm - mutatott be Maico - Anthony Soloves, az egyetlen üzlettársam.

A kérdés, ami felmerült bennem egyértelmű volt. Azt mondta, hogy nem üzletel. Akkor ki ez az ember?

-A terved zseniálisan működött Maico. Sikeresen kiszabadítottunk harmicöt embert - nem értettem a szituációt.

-Ezt örömmel hallom. A milánói terv készülőben van? - kérdezte Anthonytól, miközben próbáltam összerakni a képet, hogy vajon mi is történik.

-Igen, eddig huszonegy embert mértünk be. De még úgy tűnik vannak. Már csak be kell fejeztünk a tervet, hogy hogy törünk be és szabadítjuk ki őket.

-Te komolyan rabokat szabadítassz ki a börtönből? - néztem rá teljesen ledöbbenve és egyszerre felháborodottan. Maico haragosan nézett rám, hisz megszegtem az egyik szabályt, de Anthony felnevetett.

-Szóval Maico még soha nem mesélt rólam, igaz? - kérdezte tőlem, mire én megráztam a fejemet - Anthony Soloves vagyok, a Soloves biztonsági cég tulajdonosa. Én biztosítom itt mindenki biztonságát az otthonukban. De Maicoval egy külön üzletem van - itt kicsit közelebb lépett és halkabbam folytatta a mondandóját - Közösen elrabolt nőket menekítünk ki a rabságból, vagy vesszük meg őket, hogy utána szabadok lehessenek - Maicora néztem, hogy igaz-e, mire ő bólintott - Nem egy megszokott küldetés ezekben a körökben, ezért nem reklámozzuk.

Ledöbbenve álltam ott. Maico nőket ment? Talán Elinának mégis igaza volt? Maico még mindig a derekamat markolta, mint aki félne a reakciómtól.

-Térjünk is át az újításokra, nemde? - nézett Anthonyra, aki egyből elkezdett különféle biztonsági felszerelésekről beszélni. De Maico egy másodpercre se vette le rólam a kezét.